K. megtalálta. Annyit kereste, hogy a végén tényleg kiszúrta a szemét. Aztán rájött, nem is olyan boldog, hogy megtalálta. Most kezd elmenni a kedve. Messzire, ahova a kedv szokott járni. Ott nincs, mit keresni. Se K.-nak se senkinek. Pedig mennyire vágyta.
Tegnap moziban volt vele. Zsebre tette volna, dédelgetni, mint az öregek a zsebórát és hallgatta volna, hogy ketyeg a szíve. Kesztyűbe és sapkába zárta volna, hogy a tél ne ártson neki. K. közel sem volt kiegyensúlyozott. Kétszemélyesben ült vele, a vászon túl nagyra dagadt előttük, megfogta volna a kezét, de a fene sem tudta volna. Aztán még a végén rosszul sül el a legtermészetesebb. És K. úgy érezte, hiába a film, értelmetlen az a 120 perc, úgy, ahogy. Mert 120 perc tud értelmes is lenni. Mondjuk kézen fogva. Vagy átölelve. Csak K. mellett, a 'megtalált', mire gondolt volna ugye? Vagy mire nem. És még csak nem is voltak idegenek. A szék kényelmes volt, a helyzet nem. Persze K. még így sem cserélte volna el azt a furcsa 120 percet semmire. A popcorn sem volt friss és egyébként meg olyan bájos volt. K. elképzelte, hogy áll a moszkván félhülyén félrefagyva, rekedtes hanggal torkában és a fix you-t énekli a coldplaytől hegynek fölfelé a hankoczy utca felé, ahol a 'megtalált' lakik. Aki meg épp tisztitóteát forral és pár perc múlva garatmelegen a veséjébe ér. A moziban is volt tisztítótea, K. úgy érezte, ha fogná a kezét, talán még ízlene is neki. Nincs benne kamilla, az biztos. K.-nak is van házi teája. Csak K. filteréből hiányzik egy aprócska adalék. Ami most van benne, attól keserű mindennap.
A film végén lesétáltak a mozgólépcsőn, át a plázán, K. mindenre emlékezett, amit a lány mutatott neki a kirakatokban. Csizmákra, színekre, masnira és csattokra. Meg arra a szív alakú swarowskira, ami sehol nem lenne szív alakú és sehol nem csillogna úgy, mint a nyakában.
Aztán K. elbúcsúzott, egészenhülyén és nemakarván, de a nőnek menni kellett fel a hankóczyra, ahonnan még pest is szebb és, ahol egyszer majd az ég kettészakad, mondván túl keveset lát K. a nőből, így legalább lesz kilátása. A 'megtaláltra'.
2007. november 14., szerda
K. és a megtalált
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
egy paradox, zavartságot harmóniaként kezelő érzést válott ki belőlem ez az írásod. gyakran van ilyen velem, de nem hittem volna, hogy másokkal is előfordul.gondoltam írok már valamit, mert elég régóta olvasgatom a műveidet, ha szabad ezt mondani.jó, hogy írsz.
Megjegyzés küldése