esteneked

a 49es ablakára száradtak az esőcseppek
mint a darabos könnyek, amik nehézkesen
csordulnak végig arcodon.
mellettem alszol.
szeretném tudni mit gondolsz.
mindenről.
merthogy nem tudom.
szerinem nem érted, miről beszélek.
azok a pez darabkák, tudod?
azok tényleg léteznek.
mégha neked nemis jelentenek semmit,
nekem annál többet.
és jó sok van az adagolóban
és szívesen neked adnám mindenféle ízben
csak nem szeretném ha gyorsan szétrágnád,
mert nem azér gyűjtöttem őket.
sosem tudtam nyíltan kimondani
olyan dolgokat, amik fontosak számomra.
ezért is nehéz minden.
magamnak nehezítem, ez van.
hívnálak többször is egy nap
csak tudom, hogy te nem vagy ilyen.
igazából nem tudom milyen vagy.
most csöndes és szuszogsz, mint
a nyári estéken a szél.
az mindig megnyugtat.
te gondolsz rám?
néha?
néha se?
az ember egy bizonyos szinten tovább nem
tud őszintébb lenni.
én is feszegetem ezt a határt.
magamnak vagy neked akarok bizonyítani?
és mit?
azt, amiben te nem hiszel.
és ez szar, mert így meg se érted.
vagy ha megérted, elfogadod és értékeled?
nem akarlak megfejteni.
élni akarok veled.
most is és holnap is.
én ilyen vagyok,
sokat gondolkodom és túlbonyolítok bizonyos dolgokat.
remélem most semmit nem bonyolítok túl
csak egyszerűen fasz vagyok.
jó lenne ezt biztosan tudni.
inkább lennék fasz, mint bizonytalan.
na mindegy.
vége a fimnek.
örülök, hogy te vagy mellettem.
jó érzés.
mindennekedszól,csak nem érted.
melléd fekszem szuszogni.
jóéjt