szétrobban a fejem.a kormány túl távolinak tűnik, el kell engednem. nem lehet, mi van, ha meglátnak. bekanyarodok egy mellékutcába. senki. leállítom a kocsit, a lámpát lekapcsolom és kezemet az ölembe teszem. remeg. kinyitom a kesztyűtartót és egy üveget veszek ki. bekapok egy szem nyugtatót és szétrágom. a cola, amivel lenyelem meleg és kiment belőle a szénsav. kapkodom a levegőt, izzad a tenyerem és nem merek kiszállni a kocsiból. ez így nem lesz jó. nem volt jó ötlet. ott kellett volna hagynom a házban. vagy elásni a medence mellé. ott senki nem talána rá.

hat óra körül értem haza. kati a konyhában volt, főzött. egy szürke feszülős trénignadrág volt rajta, és egy fekete lenge top. köszönt, én is neki. megcsókoltam és bementem a fürdőbe. megmostam a kezem és az arcom , majd ledobtam magamról a ruhát és fölvettem a köntösöm. kármin, selyem. szeretem, ahogy a bőrömhöz ér. kati valami unalmas sztorit kezdett el, hogy hol volt ma és, hogy találkozott zsuzsával, a barátnőjével, akit ki nem állhatok, bár megdugnám. vett egy új porszívót és egy drága fürdőszobaszőnyeget. megmutatta. egyáltalán nem tetszik, de rámosolyogtam és úgy tettem, mint, aki örül neki. megkérdeztem, hogy mit főz. almás sajtos csirkemell filét, salátával. ezt mondjuk szeretem. a melleit néztem, közelebb mentem és megfogtam őket, hátulról. nevetett és elhúzódott. megint mögé álltam és újból meg akartam fogni őket, de megint eltolt és keverte tovább azt a kurva salátát. szeretkezzünk, mondtam. nem szólt semmit, csak hátrafordult és mosolygott. idegesít a mosolya. olyan buta és semmitmondó. leültem a székre és kinyitottam egy könyvet az asztalon. ezt olvasod, kérdeztem. igen, mondta. aha, izgalmas lehet, és letettem. igen az, folytatta, arról szól, hogy egy nőnek az anyja... felálltam és visszamentem a fürdőbe. kati még mindig a történetet mesélte. kinyitottam a csap fölötti kisszekrényt , egy nyugtatót és egy fejfájás csillapítót vettem ki. bevettem őket és az arcomat néztem. jóképű vagyok, fekete hajam fényes és egyészséges, bőröm tiszta és ápolt, semmi ránc semmi rohadt szarkaláb. felakasztottam a köntöst a fogasra és bálltam a zuhanyzófülkébe. miután lefürödtem, bementem a hálószobába és kinyitottam a ruhásszekrényt. ma nem tervezek semmit estére csak a kaját , valami filmet a tv-ben és dugást, úgyhogy csak egy vászon nadrágot veszek fel és egy fekete hosszú ujjú inget. a papucsomat kerestem, közben kati kérdezett valamit, de nem hallottam. megtaláltam a papucsot és kimentem hozzá a konyhába. még mindig a salátával szarozott. és a nőnek igazából nem is volt gyereke, csak mindenkinek azt hazudta, mert... még mindig a könyvet mesélte. tudtad, hogy az elefántok lábai úgy működnek, mint a radarok? - kérdeztem tőle. hogy, mi?- nézett rám értetlenül. semmi. mi van az elefántokkal? semmi, mikor lesz kész a kaja? nemsokára. fölálttam és gondoltam megint megpróbálom megfogni a melleit vagy a fenekét, de ahogy ott keverte a salátát és beszélt arról a szar könyvről és, ahogy a konyhalámpa olyan furcsán világította meg az arcát, hogy egy furcsa és visszataszító kontrasztot kölcsönzött bőre színének, elment tőle a kedvem. bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. híradó. hányan haltak meg, hol volt robbantás, ez és az a miniszter, csalás, amerika, unalmas. a többi adón sem találtam semmi érdekeset. leültem a net elé. megnéztem az e-mail-jeimet, felmentem pár filmes oldalra, megnéztem a kedvenc fórumjaimat, de már ezt is untam. ültem a gép előtt és néztem a monitort. éhes voltam. kati bejött és megkérdezte, hogy kinyissunk-e egy üveg bort. jó ötlet, mondtam. utána néztem és a fenekét bámultam. lábán egy feslett fekete zokni volt, kiábrándító. semmi kedvem nem volt vele vacsorázni , semmi mást nem akartam csak szexet és egy üveg havanna rumot. folyamatosan beszélt. kezdett idegesíteni. akárhova ment a lakásban, csak beszélt, értelmetlen és unalmas dolgokról. amik, csak őt érdeklik. asztalhoz ültünk. a kaja sótlan volt, az alma nem volt eléggé megpárolva, a sajt meg kemény volt. a salátába pedig túl sok volt a feta. nehezen, de megettem. közben kati csak beszélt. kedvem lett volna a villát a nyakába szúrni és nézni, ahogy elvérzik az asztalon. a vére pirosra festette volna a fehér abroszt, amit az ikeaban vett pár hónapja, és amire olyan büszke volt. nem akartam neki mondani, hogy ez csak egy fehér abrosz, semmi több. egy ilyen silány darabra nem lehet büszke az ember. beszélt a barátnőiről, hogy hova mentek nyaralni, és, hogy mi miért nem mentünk velük, aztán a gáborról, aki a munkatársa és egy balfasz, de kati szerint szimpatikus és kedves, beszélt egy filmről, amiben két néger nő break táncos akar lenni, és valami hülye buliról, amire meghívtak minket a péterék. amikor befejeztük a kaját gondoltam igazán jöhetene a szex, de kati arcán megint megjelent az a bárgyú mosoly, és semmi több. megkérdezi, mit szólnék, ha elmennénk abba az új ruha szalonba, ami az andy vajna tulajdona, és néznénk neki valami csinos estélyi ruhát. minek neked estélyi, nem jársz sehova, mondom, legfőképp nem estélyekre. olyan ünneprontó vagy, mondta és felállt az asztaltól. a tányérokat betette a mosogatóba és az evőeszközöket szépen sorba állította, mindegyiket egy kis reteszbe, lefordítva, egymás után. megőrülök tőle. bemegyek tv-zni , majd gyere be. oké. a tv-t bámulom és hallom, ahogy jön be a szobába. semmi kedvem beszélgetni vele, nem is lehet, csak szexelni akarok. leült mellém és keresztebe tette a lábát. mit nézel? nem tudom, kapcsolgatok. 9 kor kezdődik egy jó kis film az rtl-en, megnézzük. nincs kedvem olyan fost nézni, mondom. azt sem tudod, milyen, válaszolja. elég a címe, köszi. hát jó, én akkor is megnézem, mondta. erre felé fordultam és bár nem akartam de megcsókoltam, hogy legalább a film előtt legyen valami. hagyta, majd egy pár másodperc után elhúzta fejét és a tv felé fordult. megfogtam a combajit, majd a nadrágjába akartam nyúlni, de nem engdete. felállt és azt mondta, hogy most nincs kedvem. majd elmosolyodott, megint, és iszonyú butának tűnt akkor. csak nézett rám és mosolygott. és akkor nagyon ideges lettem, hogy lehet egy embernek ilyen borzasztóan buta és semmitmondó mosolya, hozzá olyan idegesítő és elviselhetetlen természete, mint neki, ráadásul, hogy lehet ennyire unalmas. miért beszél folyamatosan, há már beszél, legalább válogassa meg a témáit, ha meg nincs témája, akkor meg inkább ne nyissa ki a száját, ha mosolyogni akar, akkor inlább ne tegye, hanem vágjon fapofát, az jobban áll neki, és ne öltözködjön úgy, mint egy unalmas ember, unalmas ruhákba. elegem lett belőle. dühös lettem és elpattant az a bizonyos, ami el szokott pattanni. rámosolyogtam, felálltam , megfogtam a kanapé mellett lévő asztalon heverő női kő torzót és fejbe vágtam. elesett. véres lett az ingem. ettől még idegesebb lettem. letérdeltem és még kétszer fejbe vágtam. a vér körbetáncolta a szőnyeget és különböző méretű és vastagságú patakokban folyt ki a fejéből. letettem a szobrot, visszaültem a kanapéra és lakapcsoltam a tv-t. meglepően nyugodt lettem. csöndes volt minden, és zavartalan. körbenéztem és megnyugodtam. kati valószínű meghalt. koponyája bal felén egy 3-4centis lyuk meredt a fal felé, érdekes volt, és izgatott lettem tőle. lehajoltam és a lyukat néztem. láttam a törött csontdarabokat és a bőr meg a szövet szakadását. erről a 3-4 centis részről hiányzott a haj. a szálakat már átitta a vér és a haja úgy nézett ki, mintha vörös eső esett volna az elhajlott kalászra. megakartam érinteni a hiányzó darabka körüli részt, de aztán mégsem tettem. fölálltam és rutinszerűen megfogtam a testet és bevonszoltam a fürdőszobába. befektettem a kádba, megnyitottam a csapot és néztem, amint testét ellepi a víz. gyönyörű volt. a vér vörösre festette a vizet, fehér végtagjai úgy bukkantak elő, mint a jéghegyek a tengerből. meg akartam örökíteni ezt a pillanatot. előkerestem a fényképezőgépet és több pozícióbol is lefényképeztem. megkomponáltam. rögtön vissza is néztem őket. teljesen elfeledkeztem a külvilágról, csak kattintottam és kattintottam, és különböző testhelyzetekbe állítottam be testét. a víz teljesen ellepte a kádat. fejét a vízbe nyomtam, nehezéket tettem rá , hogy lenn maradjon, lábait széttártam, a kád szélére feketettem őket, hogy vaginája tisztán látszódjon, kezeit kilógattam és lejjebb vettem a fényerőt. felállt. meg akartam baszni. de amilyen gyönyörű volt, ugyanolyan visszataszító is. nem akartam a vérében fürdeni. inkább szembe ültem a vele, levetkőztem és kivertem. spermám a vízbe lövellt, rá a testére, és a lábaira. az apró fehér cseppek jól mutattak a vörös vízen, körkörösen úsztak, majd beleolvadtak a vörösbe. mécsest gyújtottam, rátettem egy műanyag tálkára és hagytam a vízen úszni. elálmosodtam. közel akartam lenni a holttesthez, aki még fél órája kati volt, de most már sokkal szebb és barátságosabb valaki lett, jót tettem vele, segítettem neki megváltozni. úgy éreztem magam, mint a megváltó. fejéről levettem a nehezéket, megsimogattam az arcát és megcsókoltam vékony ajkát. egy plédet terítettem a földre, lekapcsoltam a villanyt és lefeküdtem. a mécses ott úszott a vízen, halványan megvilágítva a szobát, a lelógó kezeket, a széttárt lábakat. elaludtam.
nem tudom hány óra lehet. egy kurva holttest van a fürdőkádban, akinek egy kurva lyuk van a fejében. és minden véres, és büdös van, és én is véres vagyok. megöltem. mi a faszért? el kell tüntetnem. és mindent el kell tüntetnem. nem maradhat így semmi. és meg fogják tudni. bassza meg. feldaraboljam, úgy könnyebb? hova vigyem? el kell vinni. el kell vinni. el kell vinni valahová, ahol senki nem talál rá. és mit mondok ha keresni fogják? el kell vinni. el kell vinni innen a picsába, valahová. nem bírom nézni. összetakarítok, mindent eltűntetek, minden részeletet, beteszem a csomagtartóba, és elviszem. szétrobban a fejem.a kormány túl távolinak tűnik, el kell engednem. nem lehet, mi van, ha meglátnak. bekanyarodok egy mellékutcába. senki. leállítom a kocsit, a lámpát lekapcsolom és kezemet az ölembe teszem. remeg. kinyitom a kesztyűtartót és egy üveget veszek ki. bekapok egy szem nyugtatót és szétrágom. a cola, amivel lenyelem meleg és kiment belőle a szénsav. kapkodom a levegőt, izzad a tenyerem és nem merek kiszállni a kocsiból. ez így nem lesz jó. nem volt jó ötlet. ott kellett volna hagynom a házban. vagy elásni a medence mellé. ott senki nem talána rá.