Másfélből lesz e kettő egész?

Régi lemezjátszóból kalimpálnak elő a dallamok,
mint a zongorán klimpírozó férfi ujjai közé rekedt félhangok.
Egy belső udvar ciszternája rabul ejti a napsugarakat,
amik eltűnnek az égről és csak az a sárga pöffeszkedő gömb
marad, amit olyan sokan Napnak hívnak.
Zsebóra ketyeg a zsebben, benne egy megsárgult fénykép
egy nőről. Alatta a név, Róza és az emlékek az ajákról meg
arról a nyárról, amikor együtt fürödtél vele a Balatonban meztelenül.
Eloltott pipadohány sistereg még az asztalon, erőtlen füstöt lehel a szobába.
A csilláron pókháló feszül, a pók sehol már csak
a függöny szaga és az a faliszőnyeg, amiről porlik a szövet.
Arcodat bámulod a tükörben és tapogatod, ez is porlani fog majd egyszer,
mint a szövet a faliszőnyegről?
Karodba égetett festékmadár száll a festék nap előtt
bele a hullámokba.
Unalomig ismételed egy nő nevét és röhögsz madagon félhangosan,
hogy mindig csak ugyanarra gondolsz.
Száraz rúzsfoltot képzelegsz az arcodra
kármint vagy violát, pedig ő nem is rúzsozza magát.
Talán másra gondolsz.
Tolladból vészesen fogy a fekete tinta, mi lesz ha ez az utolsó,
amiből még szavakat tudsz improvizálni?
Mindig ugyanarra gondolsz.
Mostanában már nem is álmodsz igazán
se rémeset se emlékezetest.
Este hiányzik mellőled valaki, túl nagy az ágy
és túl széles a takaró másfél személyre.
Az a kis fél a húsz éves plüss medve, aki
sosem hagyott még egyedül és, akinek nyakkendőt
varrtak, kéket, selymet, hogy le ne essen a feje.
Pionír akarsz lenni és elégedett, meg boldog és megbecsült,
mégis csak olyan vagy, mint a többi?
És hajtogatod, hogy őszinte vagy, pedig olyan szívesen
hazudnál már valakinek végre.
Nem nagyot, olyan kicsit, amit észre sem vesz.
Szókincsed hiányos, kihagysz pár sort és...
_______________________________
_______________________________
_______________________________
anyajegyek a testeden, kis diódák, barnák.
Egy szoknyára gondolsz,
félhosszúra és lábakra, amik
harisnyabörtönbe vannak zárva. Feketébe.
És később egy nőre,
aki a szoknyát viseli.
A borra, amivel kínálod, vagy egyszerűen csak
pina coladat keversz és szádban jéggel kortyolod.
Mellére löttyinted a felét és nézed, amint bőrén szétfolyik.
Az ágyadban szeretkeztek, gyertya pislákol a földön
és a viaszból majd ujjatokra kentek kupakot.
Combokba harapsz és elsuttogod neki, hogy mit fogsz csinálni.
Könny csordul az arcokon, félúton felszáradva vékony
vonalat hagyott a szemek alatt.
_____________________________
Felállsz végre az asztaltól.
Kalap van rajtad, fényből és a tükörből visszaverődő
lávalámpa bugyborékaiból.
Leteszed a tollad és írsz egy smst a nőnek,
akit már holtig untattál.
Hogy kitaláltad, hogy hívják.
Hogy ő a Levendula hercegnő.
És el sem tudod képzelni, mennyire
gyerekes vagy még.
Mutató ujjad dobol a párkányon
valami idegesítő ismeretlen ritmust
és pár perc múlva befekszel az ágyba
a kis fél mellé.
Mielőtt elaludnál, pici szürke szőrös füleibe súgod - mivel csak neki tudod - ,
hogy szereted.