időbe telik

Úgy érzem magam , mint egy, a város felett ebben a március eleji zimankóban tétóván körülpillantó angyal. Nézem a Dunát, és azon töprengek , vajon mennyi idejébe telt ennek az öreg folyónak megtalálnia a medrét. Leszáradtak a levelek a fáról jó 3 hónapja és ma a kutyák tiporják őket bumszli mancsukkal. A várost elfelejti az idő, és belemerül egy fura disszonanciába. Tegnap még ott futkostunk a Ligetben és lihegtünk a bicikli alatt, télen meg szánkóztunk a hóban. Ma felnőttünk és szókincsünk és tudatunk olyan szavakkal bővült, mint a TB járulék az adóhivatal a számla a pénzkereset vagy a politika. Tegnap csak olyanokat tudtunk ,hogy játék meg ,hogy estimese, esetleg kaland. Holnap még tovább bővül szókincsünk és a végén úgy ellep majd minket ez a hatalmas szóáradat, hogy levegőt is elfelejtünk venni. Aztán majd jól meghalunk. És akkor minek tanultuk meg mi a játék, vagy a mese? A "ma" úgy látszik mindig fontosabb mindenkinek , mint a tegnap.