emlékszel, amikor...

Elmesélek gyorsan valamit. Egyszer ,még amikor kisebb voltam, úgy 6-12 éves...átmentünk nagymamámmal a szomszéd utcába a Vera néniékhez. A Vera néni férje papagájokat tenyésztett és nagymamám mindig azt hajtogatta ,hogy majd hozunk tőlük papagájokat. Nagyapám pedig azt,hogy veszünk kutyát. Se papagáj nem lett, se kutya. Na , szóval átmentünk , mert volt a Vera néninek egy unokája, akinek már elfelejtettem a nevét, és vele hintáztam a kertben meg társosoztam a szobában, és nagymamám meg volt róla győződve,hogy jót tesz nekem ha átmegyünk hozzájuk, közben egyáltalán nem tett jót legfőképp azért nem , mert a csaj olyan buta volt , mint a seggem és kb annyira volt társasági lény, mint az indián a Száll a kakukk fészkében. Ja, Juditnak hívták. Vagy nem. Aztán volt még egy "jóbarát" nagymamáméknál, egy transzfesztita kiskölyök, nevezzük Pontnak, és ez a Pont lány volt, de ezt valószínű csak a családja állíthatja róla teljesen bizonyosan, és ez a Pont mindig átjött hozzánk homokozni, meg zabálni a sütit, és bicikliztünk együtt, meg ő mesélt nekem először a sexről, amikor még nem tudta ,hogy mi az, és amikor elmesélte nekem ,akkor mondtam neki ,hogy próbáljuk ki, mivel én sem tudtam ,hogy mi az, és kimentünk a krosszpályára ( így hívtuk a közelben lévő buckás dombot ) és győzködni kezdtem, hogy próbáljuk ki. Nem lett belőle semmi, inkább vettünk egy doboz piros Marlboro-t, és kipróbáltuk. Mondom, 6-12 éves lehettem. Persze ezek azért megmaradnak az emberben. Sőt az is, amikor a Tiszán voltunk apámékkal és egy családnál laktunk. Mindig ugyanannál a családnál, és a nagyobbik fiú, Zoli elmesélte,hogy láttak UFO párzást. Természetesen rákérdeztem, hogy az milyen és ő elmesélte. A csillagok - amik elvileg UFÓ-kat jelképeznek - elkezdenek le föl ugrálni az égen, és cikáznak ide-oda, na ez az UFO párzás. És én elhittem. A Tiszán egyébként történt még egy, s más. Volt lenn egy lány, valakinek a valakije, és én ebben a valakibe tökre beleszerettem, vagy mit csináltam 13 évesen, mert,hogy ekkor már 13 voltam, és , amikor hazafelé jöttünk írtam a Zolikának egy sms-t - mert a Zolika ismerte - ,hogy mondja meg ennek a valakinek ,hogy várjon meg...évente jártunk a Tiszára...várjon meg...meg élt lenn egy Emi nevű lány, aki idősebb volt nálam, és aki szintén tetszett nekem - elég kalandos és zűrzavaros volt a szerelemi életem tizenévesen - és az ablak ,ami előtt álltam magasabban volt, mint a szomszéd ház ablaka, ahol pedig ő állt, és elővettem egy C-vitamin tablettát, mert ,hogy azt szedtem akkoriban és elkezdtem neki mutogatni. Persze nem tudta mi az és jól kiröhögött. De mutogattam neki zabpehely darabkát is, azt valószínű felismerte, de cselekedetem okát valószínű nem fejtette meg. Én sem. Pedig szerettem volna gyerekkoromban csomó rejtélyt megoldani, hátborzongató és különös rejtélyt, olyanokat ,amik mesekönyvekbe illenek. Például szívesen kutattam volan kincsek után , vagy fáramászva kémleltem volna a szörnyeket. Lettem volna detektív, Action Man, Superman, kommandós - anyám amúgy mostanában kommandós akar lenni, komolyan - térképmegőrző - ez saját , egyéni, kitalált foglalkozás - pásztor, rendőr, kukásautós stb. Tehát ugyanolyan kis kretén voltam , mint mindenki gyerekként, de azért álmaim különösek voltak, és végül is egész szépen felnőttem és lettem ,aki lettem. Csak szar felnőni, mert ma már nem lehetek se Superman, se térképmegőrző, se Action Man, se detektív, ma csak kialakult személyiség lehetek, célokkal rendelkező felnőttegyed, külföldiül beszélő pojáca, iskolákat elvégzett nevenincs, környezet által befolyásolt és determinált klasszikus emberbábú. És, ha maradt belőlem valami régről, valami gyerek, az már olyan mélyen van, hogy sokszor erőlködni kell ,hogy emlékezzek rá. De nem panaszkodom. Amíg van emlék addig nem. Ha majd elfogy, nem írok ide.