Most csak úgy...

Mehettem volna ügyvédnek. Akkor lenne egy bazi nagy könyvespolcom tele jogi könyvekkel meg alkotmányokkal és csomó latin lexikonnal. Éves fizetésemet el sem tudnám költeni, lenne pár száz öltönyöm gyönyörű cipőkkel, minden évszakban új Paul Shark kollekcióm variált színekben, mellé pedig az elmaradhatatlan vitorlás mondjuk az Adrián. Ismerőseim és barátaim mind sikeres emberek lennének, bankárok médiasztárok színészek elnökök és olyan emberek érdekeit képviselhetném, akiknek hatalmuk van. Talán még old timer-eket is gyűjtenék. Talán.
De lehettem volna orvos is. Sztárorvos persze. Napi 2-3 igen fontos műtétet vezényelnék le horribilis összegekért, konferenciákra járnék és életeket mentenék. Akkor fontos lennék. Nélkülözhetetlen.
Most a 432. paragrafust futottam át. Megkerestem a bal oldalon bejelölt kis részeket és már rohanok is fénymásolni őket. Van egy irodám, illetve egy irodában 3 négyzetméter, ahol van egy asztal. Az az enyém. Azon vannak papírhalmazok és tűzőgépek, az is mind az enyém. Felelősségteljes munkát végzek, paragrafusokat törvényeket alkotmánymódosításokat és egyéb jogi dolgokat fénymásolok le és sokszorosítok, majd elküldöm őket az Igazságügyi Minisztériumba és az Országházba. Fontos munkám van. És nélkülözhetetlen vagyok. Ez leginkább akkor lenne igaz ha ezt a munkát rajtam kívül nem csinálná még 1240 ember, akikkel egy épületben töltöm a munkaidőm nagy részét. Nekik is van 3 négyzetméteres asztaluk tűzőgépekkel és papírtornyokkal. Éves fizetésem nem valami sok. Egy 43 négyzetméteres lakásban élek ; 3 szobám van, egy háló egy nappali és egy fürdő-wc-konyha-előszoba egyben. A lakás nem az enyém, bérlem. A lakbér nem olyan vészes, a számlákat is tudom fizetni csak az a gond, hogy ezen felül a kajára elmegy szinte az összes. Van pár öltönyöm, régiek és kopottak, viszont van egy kiváló minőségű Dupont ingem nyakkendővel, amit az egyik céges nyaraláson találtam gyűrötten egy elhagyott strandernyő alatt. Megtetszett és elhoztam. Öt éve ezt viselem az év végi bulikon. Volt egy feleségem és egy lányom. Három éve nem láttam őket. Eva, a feleségem elhagyott, mert, hogy nem látott bennem sikeres jövőt és hiába magyaráztam neki, hogy igen ez jelenleg még bizonytalan , de mindent megteszek a családért, értünk, de nem érdekelte. Rose, a lányom nem értette, hogy az egyik pillanatban még én altattam, a másikban pedig egy töketlen pénzes vállalkozó keltette. Eva elhagyott egy kocsibuzi faszkalapért. Valami cool környéken van autókereskedése, ő maga pedig egy régi Lincoln-nal jár, ami a létező összes helyen zörög. A bíró persze rögtön Eva-nak ítélte a gyereket, mert, hogy én nem tudom eltartani őket. Havonta utalom a gyerektartást egy fantom bankszámlára, ők az Isten tudja hova költöztek, azt hiszem Európába.
Eva óta volt pár nőm. Futó kapcsolatok. Két három hetesek. Az egyik kinyúlt két hónapra, de az is csak azért, mert a csaj miután összejöttünk elutazott tanulni valami egyetemre, de 2 hónap után kirúgták és visszajött, hogy megmondja, ennek nincs értelme. Hogy miért nincs azt nem mondta, de valójában nem is érdekelt. Jelenleg egy munkatársnőmmel randizgatok, eddig két alkalommal találkoztunk. Munka után lementünk a cég melletti kínaiba kajálni. Ellisnek hívják. Van egy görénye Julio és az apjával él. Szeret olvasni, főleg Stephen Kinget és szereti a munkáját. Az idióta. Elég sokat beszélgettünk már, nem néz ki rosszul csak nagyok a fülei és a szemüvegében úgy néz ki, mint egy retardált bagoly. Ha leveszi még csinos is. Szépek a fogai és jók a lábai. Mindig fekete harisnyában van. Tudja, hogy felizgulok tőle. Már gondolkodtam azon, hogy esetleg megkérdezzem, nem akar-e lefeküdni velem, de eddig még nem tettem. Ha sokáig szarakodok az a takony Greg tuti lecsap rá. Greg-gel szintén egy osztályon dolgozom, sunyi kis tetű, olyan tenyérbemászó. Folyton nyalja a főnökök seggét, de képtelen belátni , hogy azok szarnak rá. Ellis nem kedveli Greget, de nem tudom eldönteni, mit gondol a szexualitásról és mennyire veszi komolyan, ezért jó lenne ha minél előbb tisztáznám vele a dolgot. Már rám férne egy kis sex.
Ha végzek a cégben, mindig kisétálok a partra és leülök egy padra az uszájokat bámulni. Olyan hihetetlenül lassan mennek. Régen sosem értettem, hogy, ami ilyen lassan megy a vízen, az hogyhogy nem süllyed el? Szeretem a hajókat. A legszebb közlekedési eszköz. A legközelebb van a természethez. A repülő idegen számomra, olyan magasan repülni a felhő fölött félelmetes dolog. A repülő az emberi hivalkodás és önmagasztalás megtestesítője, mindent meg akarunk hódítani. A vonatokat is szeretem, a monoton zakatolást és azokat a nagy ablakokat, amiken kinézve minden elsuhan ellőttünk egy pillanat alatt. Állítólag Ellis nagyapja mozdonyvezető volt, talán ez is közrejátszik az iránta érzett vonzalmamban, bár ez elég morbid, mert akkor igazából a nagyapja iránt vonzódom, hisz mégis csak neki volt köze a vonatokhoz...
Az érzelmeket soha nem értettem. A sajátjaimat sem. Nem tudtam őket megmagyarázni. Az egyik másodpercben még erősek és intenzívek, de a másikban már gyengék és haldoklók. Tudok rajongani valamiért, aztán hirtelen közömbös lesz számomra. Valamit elrontottak a teremtésnél, mert ez tudomásom szerint nem csak nálam van így. Egy időben például nagyon foglalkoztatott a festészet. Vettem palettát és ecsetet meg vásznat - akkor épp elmaradt a lakbér - és elkezdtem festeni. Mármint festeni nem, de kezembe fogtam az ecsetet és foltokat kentem a vászonra. Aztán rájöttem, hogy ez unalmas, és én hiába magyaráznék pacáimba filozófiát, senkit nem érdekelne. Sosem szerettem azt a festészetet, amikor nincs más a képen csak vonalak , kockák pöttyök és deformált foltok. Azt meg végképp nem értettem, hogy , hogy lehet ezeket árusítani és megvenni milliókért, akár. A Jazzel is így voltam. Bár azt még mindig szeretem. Elképzelhető, hogy ez az egyetlen olyan dolog az életemben, amiért rajongok, -na és a filmek-. Legelőször persze csak az alapok voltak meg. Monk és Peterson, de mára már kibővült egy elég népes névsorral. Ritkább albumok, nagy közös felvételek, klasszikusok, modern, amerikai és francia és így tovább. A filmeket meg jobban szerettem, mint Eva-t, vagy a lányomat. Filmszeretetem és mániám egy tragikus esemény után végleg megpecsételődött. Volt egy barátom, aki szintén szerette a filmeket, de ő valahogy nem jött ki jól az élettel és elszaladt vele a ló, meghalt autóbalesetben. Meszállott autóversenyző volt - és filmmániás -, európai szuper versenyautójával nekiszáguldott egy kocsinak úgy 10 éve. Imádta James Dean-t, a sors fintora volt, hogy egy old timer találkozóról hazafelé tartó 550 Spyder Porsche-vel ütközött. Eltört a nyaka és gerince. A Porsche vezetője isten tudja, hogyan, de túlélte. A Spydert azóta sem csináltatta meg, a roncsot Salinasba szállítatta - ahová James Dean is tartott anno - , hogy örökké kísértő ómenként álljon a városban.
Amikor ezt elmeséltem Eva-nak nem hitte el. Ez sokszor volt így. Ha viszont ő mesélt nekem, innom kellett szavait. Érdekes, hogy mialatt házasok voltunk dohányoztam. És most is dohányzom. Elhatároztam, hogy leszokom, de nem ment. Aztán valaki megkérdezte, hogy szeretek-e cigarettázni? Igen. Akkor miért akarok leszokni?Jó kérdés. A külsőségek taszítanak igazából. A sárga bőr, a büdös lehelet, a sárguló és rohadó fogak a nem dohányzók ellenszenve és az, hogy sokszor nem pöfékelhetek nyugodtan. Drasztikusan változtattam ezen. Letettem. Aztán körülbelül 65 óra után egymás után elszívtam 8 szálat, mert nem bírtam enni, annyira kívántam, de most ismét letettem. Nekem van akaraterőm. Csak a gyomrom nem bírja. És folyton ezen jár az eszem. De sikerülni fog. Eva meg bekaphatja.
Lejárt a pihenőm. A 432. paragrafust lefénymásoltam és elküldtem az illetékes osztályra. Oda, ahol azok dolgoznak, akik Paul Sharkban járnak nyaralásaikon és színészekkel vacsoráznak a flancos éttermbekben. Ja és a legmenőbb sebészek műtik őket, ha már muszáj. Mert, hogy ők is betegek néha. És cigiznek is, de inkább szivaroznak, és lehet, hogy le is akarnak szokni néhányan közülük.
Este ismét felveszem a Dupont ingemet a nyakkendővel.
Most, csak úgy.

...

És rágyújtok egy cigire.