K. és a madarak

K. mostanában nyugtalanabb, mint eddig volt. Hisztérikus és túl nyugodt egyszerre. Kezdi megutálni a természetet. Ennek legfőbb oka, hogy nem tud normálisan aludni. K. hétköznapi alvásigénye 8-9 óra, hétvégenként sem sokkal több, de az elmúlt 1-2 hónapban ez drasztikusan felborult, a kurva madarak miatt. Eleinte csak a szarkák recsegtek K. ablaka előtt a diófa ágain ülve, felverve őt hajnalban többször is, amikor K. arra kényszerült, hogy legszebb álmaiból kilépve fölkeljen lehúzni a rolót és becsukni az ablakot, hogy enyhítse egy kicsit az elviselhetetlen zajt. Valószínű a szarkák ezt látva még hangosabban kezdtek recsegni, mert K. semmi változást nem észlelt, mindössze annyit, hogy már nem álmos. És ez ment nap, mint nap, de K. reménykedett benne, hogy legalább a hétvégeken lesz egy kis nyugta ezektől az aljas élőlényektől, hogy talán hétvégére megunják a rikácsolást, vagy kiszárad a hangszalagjuk, vagy esetleg elmennek dugni, de a szarkák nemi élete ködösebb és titokzatosabb, mint gondolta. Volt, hogy elkeseredettségében teljesen fölhúzta a rolót és tapsolni kezdett jó hangosan, meg brekegni és kurjongatni, hátha ezzel elriasztja őket és bár a szarkák tényleg elrepültek a diófáról, pár percen belül újból helyet foglaltak és újra rákezdtek. Mikor már 2. hete kelt föl minden reggel a rohadt madarak berregésére, elhatározta, hogy vesz egy légpuskát. Olyan hosszú csövűt, amivel szarrálőheti ezeket a kis szarokat. Aztán mégsem vett, mert azt mondták, hogy veszélyes és hangos. Akkor kell egy csúzli. Hozzá pedig az U szög. K. fél a csúzlitól, mert mi van ha saját szemét lövi ki? Meg a jó csúzlihoz jó alapanyag is kell, amit ő nem tud beszerezni, de ezt az ötletet még nem vetette el. Eszébe jutott más is, méghozzá mérgezett kaja, igaz K. nem tudja mit eszenek a szarkák de a sonkát biztos szeretik, a sonkadarabot kis patkányméreggel hintette meg és fölakasztotta a fára. Két nap múlva K. örömmel konstatálta, hogy a sonka eltűnt a fáról, boldog volt. Aztán aznap mikor a kertet locsolta, meglátott valamit a fenyőfa alatt. Egy macskát. Egy döglött macskát. Bassza meg. A mérgezett sonkamissziót beszüntette, inkább a macskát kell eltűntetni, a szomszédé. Mikor a tetemmel bíbelődött észbe kapott, hogy a macska lett volna az egyik legjobb fegyver a szarka ellen, csak be kellett volna tanítani ölésre meg bizonyos ugrásokra, amikkel könnyedén ki tudta volna végezni a madarakat.
A szarkák egy-két napig elcsendesedtek K. legnagyobb örömére, persze tudta, hogy ez csak valami ócska trükk a szarkáktól, biztos rájöttek az ellenük tervezett akciókra és készülnek valamire. K. az eget figyelte, de nem látta őket, csak elvétve hallott a szomszédos tér felől szarkarecsegést. Aztán bekövetkezett az, amitől K. a legjobban félt. Egyik este nem tudott elaludni. Semmi különös nem volt abban az estében, nem volt túl meleg, a szél komótosan mozgatta a faágakat. K. a számítógépe előtt ült, amikor valami furcsa zajra lett figyelmes. Lenémította a Tv-t és fülelt. Eleinte csak macska nyávogásnak vélte, gondolta visszatért a szomszéd macska és kinyírja, amiért őt ölte meg a madarak helyett, de 1-2 perc után K. rájött, hogy ez nem macska. Fél 11 volt, K. a szobájában ücsörgött és a hangot hallgatta. Nem tudta eldönteni milyen állat adja ki ezt a hangot, az ablakon kihajolva sem látott semmit, így egy időre megfeledkezett róla. Mindaddig, amíg le nem feküdt, mert, hogy akkor már kurvára idegesítette az a bizonyos hang. Ráadásul ha jól hallotta, már két valami adja ki egyszerre. Ez a hang sivítás volt, olyan visszhangzós erős sivítás. Az egyik távolabbról jött, a másik viszont K. ablakától kb 10 méteres körzetből. Az idő lassan telt. K. ránézett órájára, már 1 óra volt. Szemei lecsukódtak, de aludni nem bírt. Egy kis időre elbóbiskolt, majd újra rápillantott órájára, negyed 3. Ez elképesztő, ezekek a valamik rámszálltak. Azok a kibaszott szarkák szövetkeznek ellenem, és ideküldték ezeket a valamiket, amik nem hagynak aludni. K. teljesen fölhúzta a rolót és kinézett. Abban a pillanatban, amikor kihajolt, egy hatalmas madarat látott elrepülni házuk felett. Lassan mozgott és szürke teste elveszett az éjjeli sötétségben. K. megrémült, és amilyen gyorsan fölhúzta a rolót, most olyan gyorsan vissza is engedte, becsukta az összes ablakát és visszaugrott ágyába. Félelmében agya felpörgött és immáron semmi jelét nem látta annak, hogy valaha is el tudna aludni. Szinte már a sírás kerülgette, mert az a tény ,hogy ezek idekerültek megrémísztette. Lázasan küzdött a sivítozás kiszűrése ellen, de nem járt sikerrel, ám már olyan fáradt volt, hogy egy idő után elaludt. Reggel korán kellett kelnie. Kikelvén az ágyból átkozta az egész rohadt állatvilágot, legfőképp a madarakat és megfogadta, hogy ha teheti minél hamarabb a belvárosba fog költözni, ahol nincsenek fák meg madarak, csak motor és autó bömbölés. Aznap K. megtudta, hogy az előző esti madarak baglyok voltak. Hogy az istenbe kerülnek ide baglyok. Nagyszerű, eddig a szarkákra kelt fel reggel, most meg a baglyok nem hagyják elaludni. De velem ezt nem csinálhatják, mégis csak városban élek, és eddig itt se szarkák se baglyok nem voltak - mondta magában . Az összes rohadék madár készüljön fel a bosszúra. Aljas kitartó teremtmények. Kivágom a diófát kivágom a fenyőfát macskát veszek, 20-at, kivágom a bokrokat még a fűt is kitépem, csak ne tudjatok hova leszállni és ne tudjatok fészket rakni. Légpuskát veszek és szarrá lőlek titeket, ha valakinek meg nem tetszik akkor őt is szarrálövöm.
K. még mindig kialvatlan, de már nem fél, készül a háborúra.