Régi/módi

Rendre vannak ezek a vasárnapok, amikor jön a csoszrogány éves Bacher néni, gyűszűvel az ujján, ami még a háború alatt ragadt rá, azóta nem látta az ujjbegyét, és ilyenkor hangos jajbaszkizás van a házban, mert a Bacher néni süket, mint a feneketlen és perpatvart csinál ő mindenért. Meg riadalmat a gyerekeknél. Tisztaságba kapják a házat, kirugdalják a pormacskákat az udvarra egyenest, és pántlikás jónapot. A gyerekek mennek pucolni köröm alól a piszkot, fényesíteni a kiscszizmákat, felnőttek rendbe rántják a szobákat, sütik a mézest, az a néni kedvence, vékony cukorral a tetején, fehér takaróként a barna piskóta púpján.
Évi nem szereti egyedül a Bacher nénit. Ő a fiatal a családban, a szűzképes, formás. Évi fürdeni megy vasárnap reggel, lemosni magáról az álomkoszt, fekszik a kádban elterülve, lebeg a hab a mellén. Az Évi melle. Mint a terebély, hajszáleres egészségesen, a gravitáció példája, megvan a pályája és esik a föld felé, mint a ringló vagy a kásás alma. Köldökéből buborékot fúj a hab, combjain terpeszt a víz maj' befolyik a kis völgybe ; Bacher néni csak pinának hívja, "ha már ez a neve". Évi még simogatja a lábát és szappant dug a hónaj alá, pöcögteti a tátikáját, nyög is bele a párába. Ruhát ad magára, pirosat, csipkést, nem szereti a csipkést a Bacher néni, azért. Aztán bemegy a szobájába és nézi a kiütéses arcú telet az ablakból. És mennek a hogyolások és miértezések, hogy nem segít a rendben csak bámul. Családi ideg van a levegőben, Évi nyugodt csak a szobájában. Kész már az ebéd, cérnás húsleves meg biocsirke körettel, különtányéros saláta és lé, gyümölcsből. Elrendezve a poharak, kristály mind persze, ezt érdemli a Bacher néni, nem a műanyagot. Ragyog még a csempe is a fürdőben, a parketta meg megszűnt nyikorogni a tisztaságtól. Közel a tizenhárom óra, akkor jön mindig a néni, sose késik, pontos, mint a veszedelem; hallani nem is, de érezni már előre az utcáról lépései súlyát, és a hátrahagyott levegő fegyelmes mozdulatlanságát. Utolsó pillantás a házra, patyolat van, mindenütt, csak nyugodalom nincs.
Tizenhárom óra öt perc. Nagy az izgalom a családban, apuka már a kapuban haptákban, anyuka kavarja a levest, idegesen, gyerekek ülnek vigyázban a kanapén, egyedül Évi mosolyog. Fél óra és hír, apuka jön föl szemében mikrokönnyel, járókelők jöttek a házhoz, majd a mentők, szívroham. Bacher néni sose késett, most is csak a szívverése, az meg jó sokat. Így nem lett ebéd vasárnap, mentek a Bacher nénit kísérni a halálba. Évi maradt otthon. Megette a húslevest és a biocsirkét, a salátát kézzel a tálból és levet ivott hozzá, gyümölcsből. Majd levette a piros csipkést, összehajtogatta gondosan, és betette a dobozba, lim-lomok közé. Nem lesz több alkalom. Most már el lehet felejteni.