let me think

szóval kedd van. az egyetlen 4 betűs napunk. pár perce még hétfő volt, esett pár szem eső, pislákolt pár percig a nap, a szél egy verandán pihent én pedig almás-körtés cappy szájízzel ülök a világháló előtt. az iwiwen van egy hangulat mérce vagy mi a szösz, amin eddig a boldogság értékem nem igen kúszott 3-as fölé, viszont ma behúztam az 5-öst. a barátnőm miatt. örülök, hogy miatta még az iwiw is értelmet nyer. a napokban volt egy álmom, amiben egy majom, a leghíresebb, Csita, kokaint lopott, miután ez kiderült, szegényt agyon lőtték és a véres testén átgázolva valakik elvitték a port. azt hiszem agyam elért ahhoz a ponthoz, amit Jung mindig is keresett, amit Freud is megmagyarázhatatlannak hívna. tehát mégegyszer. majom, Csita, kokain, véres agy, valakik elviszik. hm. ma nagymamáméknál voltam és tudatosult bennem, hogy nincs se tavasz , se nyár, se meleg, mert a tuják csupaszok voltak és át lehetett látni a szomszédba. amúgy eddig nem igen foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy tél van. milyen apróságok hozzák meg az ember eszét. megtaláltam a jesolói naplóm, amit akkor kellett írnunk, amikor osztálykiránduláson voltunk olaszországban. érdekes dolgokat írtam le bennük. többek között : " kedd reggel ismét azt éreztem, mint vasárnap reggel...kedd van, gondoltam jól kezdődik majd, de egy kicsit lelombozódtam, mint ősszel a fák, csak azt nem lelombozódásnak hívják, hanem valahogy úgy, hogy lehullanak a levelek, de a lelombozódás sem rossz...éppen egy kék-sárga-fehér abroszt bámulok,gyönyörű...PVC, úgy néz ki, mint , amikor a viasz ráfolyik egy cseresznyefából készült szék karfájára. az idő kissé elromlott így a nap végére, pár szem eső is esett, de lehet, hogy több, mint pár szem, nem tudom pontosan. ma muránóban és buránóban jártunk, vicces város nevek, egy kis szójáték...mondhatnánk helyettük milánót, hisz az is 'nó'-ra végződik, de hát nem így hívják a két várost. szép volt mindkettő, színesek és aranyosak...kis utcák, kis ablakok, mint velence, csak nem az, mert velence nagyobb és különben is más a neve. nem vettem semmit, persze nem azért, mert nem tetszettek a szuvenírek, csak nem találtam semmi különlegest, minden boltban ugyanazt a terméket kaphatjuk meg, szinte ugyannyiért. még nem sötétedett be, de ez törvényszerű, szóval biztos be fog. ha véletlenül ez nem történne meg, akkor valószínűleg szívrohamot kapnék, tehát remélem ma is besötétedik."
és az utolsó napi bejegyzés, amiből már érződik a majdnemvilághírnév : "ma csütörtök van és rossz idő. ez a két dolog egyáltalán nem következik egymásból, de jól hangzik, hogy csütörtök van és rossz idő, de ha kimondja az ember, úgy sokkal jobb. kimondom. mély hangom van, nekem kicsit furcsább, de ha lány ejti ki, úgy sokkal simulékonyabbak lesznek a szavak. olaszul is kimondhatnám, csak úgy nem tudom, ezért mondom magyarul. trevisioban jártunk, illetve gurultunk, mert busszal mentünk, de az utcákban gyalog sétáltunk, így végülis helyes az az állítás, hogy jártunk. ma volt eddig a legkatasztrófálisabb, leglehangolóbb idő, hisz esett az eső és egész éjjel komor szürke felhők takartak be minket. elnézést tanárnő, de ez a négy nap valami olyna szintű fáradtsággal sújtott szinte agyon, hogy kezem és gondolataim képtelenek ennél értelmesebb és ésszerűbb mondatokat alkotni, bár ezt nem tudom miért hozom fel érvnek, hisz eddig sem írtam értelmes és ésszerű mondatokat. csókolom. "


ki kellett cserélnem az egeremet, mert elromlott. általában akkor cserélem ki a tárgyaimat, ha elromlanak. ez végülis így logikus. az új, közel sem olyan jó, mint a régi, nincs rajta görgető, az oldalán kis gomb, amit soha nem használtam, de volt rajta, ki tudja, hangos, nem tetszik, ahogy kattan, és rövid a zsinórja. tudom, van már optikai egér. kállai ferenc vigyorog rám a pepita címlapjáról, vicsorítok és ráröfögök. jó dolog egyedül pofákat vágni és hangokat kiadni. emberi. mindig van mellettünk valaki, sosem vagyunk egyedül, sosem lehetünk egyedül, ilyenkor kiélem magam. hiányzik a barátnőm. szintén hozzá kapcsolható az a tény is, hogy december 1-je óta, nem gondoltam egy percre sem a naiv.szuperre, sem a dopplerre. hál'istennek. ez a két könyv megváltoztatta az életem. negatív értelemben. másokkal ellentétben bennem csak rossz dolgokat ébrsztett, holott imádtam/imádom őket, de úgy érzem ma már jobb, hogy nem gondolok rájuk. úgyhogy köszönöm zsófi. kimentettél e két könyv beteges elhagyatottságából. ja és elmondom, hogy prágából visszafelé a buszon lenyeltem azt a könnycseppett amit a szemed sarkában találtam, azóta tudom, hogy te vagy nekem, én vagyok neked, ennyi. az volt eddig a boldogságtól legjobban fájó 10-15 percem. és bár a tudakozót nem hívtam fel, de most leírom , hogy szeretlek, nyomok egy ctrl+c-t felmutatok az égre, ctrl+v és nyomva tartom. sokáig. nem mondom, hogy örökké, mert az túl nagy szó, de mondjuk addig, amíg be nem telik ez a seszürke téli esti égbolt vele. és akkor még tahiból is látszani fog. és akkor többet már nem kell mondanom, elég felnézned az égre.

elszívok egy cigit. mint tettem eddig is. amúgy is, kitettem a thank you for smoking plakátját, szóval hülyén venné ki magát, hogy ránézek és rögtön lefekszem aludni.

jóéjt mindenkinek , ambassador és bogyószeretet