K. és a madarak

K. mostanában nyugtalanabb, mint eddig volt. Hisztérikus és túl nyugodt egyszerre. Kezdi megutálni a természetet. Ennek legfőbb oka, hogy nem tud normálisan aludni. K. hétköznapi alvásigénye 8-9 óra, hétvégenként sem sokkal több, de az elmúlt 1-2 hónapban ez drasztikusan felborult, a kurva madarak miatt. Eleinte csak a szarkák recsegtek K. ablaka előtt a diófa ágain ülve, felverve őt hajnalban többször is, amikor K. arra kényszerült, hogy legszebb álmaiból kilépve fölkeljen lehúzni a rolót és becsukni az ablakot, hogy enyhítse egy kicsit az elviselhetetlen zajt. Valószínű a szarkák ezt látva még hangosabban kezdtek recsegni, mert K. semmi változást nem észlelt, mindössze annyit, hogy már nem álmos. És ez ment nap, mint nap, de K. reménykedett benne, hogy legalább a hétvégeken lesz egy kis nyugta ezektől az aljas élőlényektől, hogy talán hétvégére megunják a rikácsolást, vagy kiszárad a hangszalagjuk, vagy esetleg elmennek dugni, de a szarkák nemi élete ködösebb és titokzatosabb, mint gondolta. Volt, hogy elkeseredettségében teljesen fölhúzta a rolót és tapsolni kezdett jó hangosan, meg brekegni és kurjongatni, hátha ezzel elriasztja őket és bár a szarkák tényleg elrepültek a diófáról, pár percen belül újból helyet foglaltak és újra rákezdtek. Mikor már 2. hete kelt föl minden reggel a rohadt madarak berregésére, elhatározta, hogy vesz egy légpuskát. Olyan hosszú csövűt, amivel szarrálőheti ezeket a kis szarokat. Aztán mégsem vett, mert azt mondták, hogy veszélyes és hangos. Akkor kell egy csúzli. Hozzá pedig az U szög. K. fél a csúzlitól, mert mi van ha saját szemét lövi ki? Meg a jó csúzlihoz jó alapanyag is kell, amit ő nem tud beszerezni, de ezt az ötletet még nem vetette el. Eszébe jutott más is, méghozzá mérgezett kaja, igaz K. nem tudja mit eszenek a szarkák de a sonkát biztos szeretik, a sonkadarabot kis patkányméreggel hintette meg és fölakasztotta a fára. Két nap múlva K. örömmel konstatálta, hogy a sonka eltűnt a fáról, boldog volt. Aztán aznap mikor a kertet locsolta, meglátott valamit a fenyőfa alatt. Egy macskát. Egy döglött macskát. Bassza meg. A mérgezett sonkamissziót beszüntette, inkább a macskát kell eltűntetni, a szomszédé. Mikor a tetemmel bíbelődött észbe kapott, hogy a macska lett volna az egyik legjobb fegyver a szarka ellen, csak be kellett volna tanítani ölésre meg bizonyos ugrásokra, amikkel könnyedén ki tudta volna végezni a madarakat.
A szarkák egy-két napig elcsendesedtek K. legnagyobb örömére, persze tudta, hogy ez csak valami ócska trükk a szarkáktól, biztos rájöttek az ellenük tervezett akciókra és készülnek valamire. K. az eget figyelte, de nem látta őket, csak elvétve hallott a szomszédos tér felől szarkarecsegést. Aztán bekövetkezett az, amitől K. a legjobban félt. Egyik este nem tudott elaludni. Semmi különös nem volt abban az estében, nem volt túl meleg, a szél komótosan mozgatta a faágakat. K. a számítógépe előtt ült, amikor valami furcsa zajra lett figyelmes. Lenémította a Tv-t és fülelt. Eleinte csak macska nyávogásnak vélte, gondolta visszatért a szomszéd macska és kinyírja, amiért őt ölte meg a madarak helyett, de 1-2 perc után K. rájött, hogy ez nem macska. Fél 11 volt, K. a szobájában ücsörgött és a hangot hallgatta. Nem tudta eldönteni milyen állat adja ki ezt a hangot, az ablakon kihajolva sem látott semmit, így egy időre megfeledkezett róla. Mindaddig, amíg le nem feküdt, mert, hogy akkor már kurvára idegesítette az a bizonyos hang. Ráadásul ha jól hallotta, már két valami adja ki egyszerre. Ez a hang sivítás volt, olyan visszhangzós erős sivítás. Az egyik távolabbról jött, a másik viszont K. ablakától kb 10 méteres körzetből. Az idő lassan telt. K. ránézett órájára, már 1 óra volt. Szemei lecsukódtak, de aludni nem bírt. Egy kis időre elbóbiskolt, majd újra rápillantott órájára, negyed 3. Ez elképesztő, ezekek a valamik rámszálltak. Azok a kibaszott szarkák szövetkeznek ellenem, és ideküldték ezeket a valamiket, amik nem hagynak aludni. K. teljesen fölhúzta a rolót és kinézett. Abban a pillanatban, amikor kihajolt, egy hatalmas madarat látott elrepülni házuk felett. Lassan mozgott és szürke teste elveszett az éjjeli sötétségben. K. megrémült, és amilyen gyorsan fölhúzta a rolót, most olyan gyorsan vissza is engedte, becsukta az összes ablakát és visszaugrott ágyába. Félelmében agya felpörgött és immáron semmi jelét nem látta annak, hogy valaha is el tudna aludni. Szinte már a sírás kerülgette, mert az a tény ,hogy ezek idekerültek megrémísztette. Lázasan küzdött a sivítozás kiszűrése ellen, de nem járt sikerrel, ám már olyan fáradt volt, hogy egy idő után elaludt. Reggel korán kellett kelnie. Kikelvén az ágyból átkozta az egész rohadt állatvilágot, legfőképp a madarakat és megfogadta, hogy ha teheti minél hamarabb a belvárosba fog költözni, ahol nincsenek fák meg madarak, csak motor és autó bömbölés. Aznap K. megtudta, hogy az előző esti madarak baglyok voltak. Hogy az istenbe kerülnek ide baglyok. Nagyszerű, eddig a szarkákra kelt fel reggel, most meg a baglyok nem hagyják elaludni. De velem ezt nem csinálhatják, mégis csak városban élek, és eddig itt se szarkák se baglyok nem voltak - mondta magában . Az összes rohadék madár készüljön fel a bosszúra. Aljas kitartó teremtmények. Kivágom a diófát kivágom a fenyőfát macskát veszek, 20-at, kivágom a bokrokat még a fűt is kitépem, csak ne tudjatok hova leszállni és ne tudjatok fészket rakni. Légpuskát veszek és szarrá lőlek titeket, ha valakinek meg nem tetszik akkor őt is szarrálövöm.
K. még mindig kialvatlan, de már nem fél, készül a háborúra.

Cikin olcsó szivarfüstben
a mell és a mellé karöltve táncol
macsó dumás helyi vagány társas-
ágában.

Vontatott vonósok dallamában
a macsó mellé a mell lép
és megremegteti öklömnyi bimbóit:
erekció fikció.

Macsó dumás füstöt fúj
és buborékos lét hoz amellé
a mell elé, ki felé erekciója
lenni vagyon.

A mell lével ontja szomját
száraz torkát köször üli
majd a mell tűsarkon fordul
és belibben a mellé

a macsó mellé kinek levét köszönheti
macsó leve ki-kilöttyen, ahogy
mellé néha mell lép
majd vissza, így táncolnak ők

a parkett bugi végén
mell és macsó gyorsan lelép
mell mellét macsó lopva nyalja
a kocsi mellett álló

házfalának dőlve

Macsó és az erekcimborája
mell felé meredve lép közelebb

melléjük a halvány lámpafény társul
mind e mellé pedig a plasztikus csönd
lép fel báli ruhában

Macsó és mell nekivetkőznek
és mell fenekén jó 10 perc múlva
piros kéznyomok mellé
elnyúlva vegyülnek apró

izzadtság és egyéb foltok

Mell hátralép macsó mellé
szoknyáját igazgatva s egyeidejüleg
mellét eltakarva ül be a kocsiba
hátra

Nem volt elég, macsó mell mellé
huppan az ülésre, a kárpit hangosat sikolt
és bentről melléjük keveredik a vonósok
hamis etűd szólama

Mell és macsó eltűnnek a kocsiban
a bár cikin olcsó szivafüstjében pedig
a többi macsó a többi mell mellé lép
buborékos lét tartva a mellek mellei elé.

Ágnes a fürdőben volt. Zuhanyzott.
Egy szórakozóhelyen szedtem föl.
Italjába kis Icát kevertem, aztán mégtöbbet.
Egy óra múlva már a kanapémon basztunk.
Hátulról, haját tépve, fejét a párnába nyomva.
Mikor kapkodta a levegőt kicsit elengedtem
és megfordítottam. Lábait nyakamba téve
hatoltam belé. Arca olyan volt, mint egy veszett
sakálé, amelyik áldozatával küzd.
Az olcsó rúzst lenyaltam szájáról, és ujjaimmal
mellére kentem, majd vaginájába dugva
ordítottam, mint egy állat.
Miután elmentünk, rögtön rágyújtottam.
A füst körbelengte testét , mint valami második bőr
és ebben a kékes árnyalatban hasonlított egy
halottra. Folyamatosan beszélt. Arról, hogy mit szeret
és mit nem, hogy hova szokott járni
hétvégén a barátnőivel és a többi kurva unalmas...
nem érdekelt, kimentem a fürdőszobába és lezuhanyoztam.
Bekenetem magam testápolóval és hoztam egy
pohár bort a konyhából. Még mindig a kanapén ült
és, amikor látta, hogy a nappaliba lépek ismét elkezdett dumálni.
Nekidőltem a falnak, bort kortyoltam és azon gondolkodtam,
hogy mi lett volna jobb befejezés a tegnapi filmnek.
Ránéztem és utáltam, hogy még mindig ott ül izzadt testével
és csak pofázik megállás nélkül.
Borral kínáltam. Nem szereteti.
Leszarom, igyál vizet.
Egy idő után elhallgatott és a tv-t kezdte bámulni.
Leültem a földre és kinéztem az ablakon.
Az éjszaka világos volt az esti fényektől és az utcai lámpáktól,
a felhők kisebb csoportokban lézengtek a házak fölött.
Beraktam egy U2 cd-t. Saját válogatást.
Szeretem.
Megkért, hogy halkítsam le, mert nem hallja a tv-t, és egyébként sem szereti a pop-ot.
Ez rock bazd meg.
Megunta a filmet. Hál'istennek zuhanyozni ment.
Összeszedte a ruháit és bevonult a fürdőszobába.
Elfeküdtem a földön és nagyot sóhajtottam.
A Wake up dead man ment.
Megittam a maradék bort és átmentem a hálószobába.
Kivettem egy fekete inget a szekrényből
és felvettem.
A tükörben néztem magam, miközben arra gondoltam,
hogy most kimegyek a...
Kiüvöltött, hogy nincs sampon.
A bevarrt hajadnak nem kurvára mindegy?!
Kiakadt, mert csak olyan sampon volt, ami egyben
tusfürdő is. Rámosolyogtam és egy tátongó lyukat képzeltem
a homlokába.
Visszamentem, felhangosítottam a zenét,
majd a hálóban minden gondolkodás nélkül
leemeltem a polcról az antik duplacsövű pisztolyt.
Megnéztem mégegyszer magam a tükörben, felhajtottam
az gallérom, és elindultam.
Amikor beléptem a fürdőben semmit sem láttam a gőztől.
Valami szar slágert énekelt nyávogva, mint egy
leszbikus kurva.
A zuhanyzóajtó vastag üveg, torzított, így nem láthatott,
a gőz pedig csak segített.
A fal felé fordult és csak énekelt tovább.
Elmosolyodtam. Felemeltem a fegyvert, egyenesen
a fejére célozva, kibiztosítottam, Bono pont
a refrént énekelte, én meg vele Wake up, wake up dead man...
és meghúztam a ravaszt.
A kattanás isteni hangjába beleborzongtam.
Ott álltam a fürdőszoba közepén, a gőz
átölelt és izzadni kezdtem.
A szám véget ért és egy pillanatra csöndesebb lett minden.
Visszamentem a nappaliba és leültem a kanapéra.
A tv-ben egy akciófilm ment. Egy buzi kis kínai ugrált
és ölte az embereket.
Hátradőltem, aludni akartam.
Nemsokára kijött a fürdőből és a haját törölgette.
Nem néztem rá, úgy tettem, mint, aki alszik.
Izgatottan kérdezte, hogy mi ez a kezemben.
Alig megmozdulva felé mutattam majd újra az ölembe tettem.
Azt mondta, hogy nem szereti a fegyvereket és, hogy fél tőlük,
de ez úgyis egy régi szar.
Csak a töltény hiányzott - mondtam.
Hülyén nézett rám, majd megrántotta a vállát és leült mellém
a kanapéra.
Kis idő múlva újra hozzámbújt és dugni akart, megint.
Felálltam és töltöttem egy újabb pohár bort.
Megsértődött, de keze már az alsónadrágomban járt.
Lenémítottam a tv-t, kortyoltam egyet és letettem a poharat.
Lassan lehajtotta a fejét és...
Hagytam.

Egy röpke vihar tombolta keresztül magát Budapest utcái közt. A komor bánatszürke fellegek alig bírták tartani az esőt, így le is zúdult ránk egy kisebb fajta özönvíz. Zsoltinak még a belső szervei is csurom vizesek voltak, amikor megláttam a kapualjban. Kicsit elázott.

Új világot szeretnék látni. Most például a totánokok titokzatos földéjre lépnék szívesen. A totánokok egy dél-amerikai népcsoport, akik i.sz. 600-tól i.sz 1100-ig élték aranykorukat és emeltek fura piramisokat, amelyeket talán naptárnak használtak. ( ? ) El Tajinban - Tajin azt jelenti, "mennydörgés helye" - van egy város Miktlan, ahol éltek, csak a halottak székhelyeként emlegetik. 17 labdajátékpályát építettek és jó pár lapos piramist, melyek közül a legérdekesebb a Fülkék piramisa. 365 ablaka van, amelyeknek közepén valamiféle bálványszobrot állítottak. Tudósok szerint naptárként funkcionált, de vannak olyan feltételezések, hogy esetleg ide is halottak maradványait temették, ahogy tették ezt a maják és a többi dél-amerikai népek. Az is lehet, hogy a "temetkezési építészet miatt kapta a város a Miktlan - holtak székhelye elnevezést..."
A totánokok egyébként maghatzározó szerepet játszottak a földművelésben, hisz ebből tartották fenn magukat, a 19. század végéig ők voltak a legnagyobb vanília exportálók, de gyapotot és folyékony borostyánkövet is szállítottak.
A ma élő totánokok leszármazottai már távol vannak a régi hagyományoktól és népük rejtélyes múltjától, El Tajinban pénzért mutatják be a groteszk rituálékat és a folklór maradványait.

Ma elkezdtem egy írtó jó könyvet. Erlend Loe- Doppler. Egy novég fickóról szól, aki csak ennyit mond : " Nem bírom az embereket. Nem bírom, amit csinálnak. Nem bírom, amit mondanak. Nem bírom azt, amilyenek. " Hát megmondta. Felhagy korábbi életével, otthagyja családját, és elköltözik, egy sátorba egy norvág erdőbe. Jávorszarvasokkal diskurál, nagyon hülye helyzetekbe keveredik. A könyv abszurd humorú, szórakoztató és elgondolkodtató. A borítója pedig olyan, mint egy Milli tejes doboz. Tökéletes.

Helló szia szervusz! Az elmúlt egy hónap olyan lassan telt el, mint egy Tarr Béla film. Május 5.-én írtam utoljára ide, máshova is alig, volt, hogy semmit sehová. Bár amilyen lassan vánszorgott, bandukolt, csúszott, nyalódott, ballagott, lábujjhegyentipegett az idő, olyan sok minden történt velem. Például sikerült a 3. vizsgám, elolvastam egy csomó könyvet - ez majd később -, láttam pár filmet és voltam szépségnapon, egy kis pedikűr, egy kis kozmetika. Hogy ez a meleg milyen hatással van rám, arra a legjobban talán a boxereim és pólóim tudnának válaszolni, amik naponta száradnak az erkélyen. Este a levegő kínzón párás és nehéz, mint a fene, az a csöppnyi szél, ami éjjel megmozdul, rögtön abba is hagyja és inkább lehever a felhők közé hűsölni. Az Isten arcáról is csöpög az izzadtság, nem győzi fölitatni. Gyöngyödző homloka csillog a nap alatt, de hát tűrnie kell, legalább neki.
Szóval ott tartottam, hogy van egy lány, akit először egy szerda délután...ja ez nem az...tehát jó pár könyvet kivégeztem. A lista kevésbé változatos, a könyvek témái és szerzőjük gondolatai viszont annál inkább. Philip K. Dick műveket faltam, inkább zabáltam, tényleg nem lehet abbahagyni őket. Az elfogyasztott könyvek - olvasási sorrendben - : Csordulj könnyem, mondta a rendőr, Kizökkent idő, Plamer Eldritch három stigmája, Valis, és nem utolsó sorban az Ubik és persze jó pár novella. Dick fantasztikus, soha nem gondoltam volna, hogy egy "sci-fi" szerző valaha is átértékelteti velem az életet. Egyszerűen nem számít neki az idő, sőt Dick-nél nem is létezik az idő, ami létezik is, deformált és más jelentőséggel bír, mint másoknál illetve a normális hétköznapokban. A tér sokszor felbomlik és átalakul, folyamatosan változik, mint a nap állása az égen. Filozófiát teremtett, olyant, amely egyszerre félelmetes és magávalragadó is egyben. A Valis és az Ubik kifejezetten nehéz, de a Valis nem csak,hogy nehéz, hanem olyan ereje van, mint a Szentírásnak. Az az 53 "kis" Exegézis részlet a könyv végén - amely csak töredéke annak a több, mint 8000 oldalas exegézisnek, amit Dick lefirkantott élete során, az őt körülvevő világról - sokkoló és megrázó. Az "elgondolkodtató" szó Dick-nél röhejesnek tűnik, mert olyan magasiskolás filozófus, hogy már tanítani kellene. Komolyan kell venni "jóslatait", mert nem viccel, könyvei után még ha látszólag épp elméjűnek is tűnünk, valami biztos megbomlott bennünk, elkezdődött, vagy esetleg véget ért, ki-vagy bekattant egy tekervényünk és kételyek fogalmazódtak meg bennünk létezésünkkel kapcsolatban. Dick a múlt század - vagy ki tudja melyik - egyik legnagyobb gondolkodója volt. Az UBIK legyen velünk...

Dan Simmons - Káli dala című könyvét ma fejeztem be a lehető legnagyob izgalommal. Az első oldalban Lovecraft-ra hajazó szerző már a 2. oldalon meggyőz, hogy szó sincs Lovecraft-ot idézésről vagy egy újabb unalmas rémtörténetről, már csak azért sem, mert a könyv az iró eslő regénye és 1985-ben jelent meg. A történet felépítese kiváló, a cselekményszálak elindítása és egymásba kapcsolása hibátlan, a szereplők jelleme jól kidolgozott , de nem aprólékos, persze nem is ez volt Simmons célja. A sztori Robert Luczak-ról szól, aki egy amerikai újságnak, az Other Voices- nak a segédszerkesztője, s immáron saját verseskötettel rendelkező költő. Egy megbizatás miatt Kalkuttába utazik feleségével Amritával, és lányukkal Victoriával, hogy India egyik leghíresebb költőjének, M. Dásznak a kéziratait, és verseskötetét átvegye. Dász 8 éve halott, Kalkuttába érve azonban ez egyáltalán nem így tűnik. Luczak kalandja elkezdődik egy mocskos és a szegénységtől összerogyott országban, városban, ahol mindenki idegen és megveszekedetten rémisztő.
Simmons egy felejthetetlen történet mögé bújtatott egy városelemzést és leírást, karaktereket alkotott rongyokból és zsigeri félelemből, egy civilizált értelmiségi küzd az undorító és visszataszító barbársággál, s minden félelmünk és rosszérzésünk mellett, ott legbelül magunkban, mi is végigjárnánk ugyanazt a borzalmat, amit Luczak járt végig. Ez a legfontosabb. Vágyunk Kalkuttába, mindazok mellett, amit megtudtunk róla. "Káli dala velünk van. Nagyon régóra velünk van. Kórusa egyre csak nő, nő, nő..."

És a filmek. Láttam az új Nic. Cage filmet, a Next-et, amely szintén Philip K. Dick adaptáció, méghozzá az Aranyemberé. A film 10 pontból 6-ot kap tőlem, mert nagyon Hollywoodi, de a főszereplő jövőbelátó képességét nagyon jól eltalálták és kivitelezték a vásznon, ez a pár megoldás és jelenet emlékezetes marad.
Aztán megnéztem az Alpha Dog-ot. Igen, Mr. Timberlake jót alakít az ifjabbik Cassavetes filmjében, ami a drogról, bulizásról, emberrablásról és erőszakról szól. Igaz Nick Cassavetes szinte eltörpül apja árnyékában, aki olyan meghatározó volt az amerikai filmtörténelemben, mint Miles Davis a jazzben, de az Alpha dog szerintem stabil kis helyet biztosít számára a filmiparban.
10-ből, 7,5-et kap.

Remélem mostanában több időm lesz írni és azt is, hogy enyhül majd egy kicsit az idő, mert ha nem akkor kénytelen leszek dubla boxerrel és pólóval járni az utcán.

csókok