"Van rosszabb az iskolánál" - avagy a Battle Royale

" Hogy mi az a Battle Royale? Te még ezt sem tudod? És még idejössz meccset nézni?Mi? Hogy egy cselfogás neve? Vagy bajnokságé? Dehogy, a Battle Royale egy meccstípus..." e sorokkal kezdődik a "Battle Royale"!Egy könyv, mely nem ismer tabut, melyben nincs barátság ( csak valahol jó mélyen, és bizonyos esetekben...), melyben nem bízhatsz senkiben, melyben van mitől tartanod, s melyben akár 1 pillanat alatt elveszthetsz mindent, legfőképp az életed!

Takami Kósun, 1996. júniusa és 1999. márciusa közt írta nagysikerű , listavezető regényét, melyet a Japán kormány hevesen ellenzett. A könyv zsigereiben zseniális , a maga 738 oldalával tömény brutalitásnak mondható, bár közel sem erről szól. Hát miről? Arról , hogy 1997 -ben a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban, létrehoznak egy programot, -mely mindennek mondható csak emberbarátinak nem-, melynek az a célja ,hogy a középiskolásokat legyilkoltassák egymással. Pontosabban a 3. osztályos középiskolásokat. Minden évben sorra kerül egy osztály, 1997 -ben pont a 3.b , mely egy átlagos osztálykirándulásra indul, sütivel és pletykákkal a buszon, nevetgéléssel , és később egy kis altatógázzal. Na, amikor az altatógát is bekapcsolódik a mókába, akkor a buszukat szépen eltérítik, és elviszik őket egy szigetre, ahonnan gondosan kitelepítették a lakosokat. Ezen a szigeten áll egy iskola, ahova becipelik őket, majd megjelenik előttük az új "osztályfőnönük", aki széles mosollyal tájékoztatja őket, hogy nemsokára egymás ellen kell harcolniuk az életben maradásért. Hát ezt meg is teszik, nemsokára. 42-en kezdik a játékot, és csak egy maradhat. A győztes, ki jutalmául kap egy oklevelet, melyet a Vezér írt alá, és természetesen egy hajóutat vissza az otthonába. Ennyit kürülbelül a storyról. Sok részlettel le lehet lőni a poént, amely inkább egy rémálom, sem mint vicc.

Nos ez a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság ( N.K.á.K. ) egy érdekes hely. Itt az emberek viszonylagos jólétben élnek, a társadalmi különbségek mértéke nem olyan kontrasztos , mint a többi államéban, az emberek általában hivatalnoki állást töltetenek be , a törvények gátlástalanok és embertelenek, aki felemeli a szavát, illetve nemtetszését nyílvánítja ki bármiféle ügyben , az halál fia, vagy esetleg átnevelő "táborba" kerül, hol megpróbálják személyiségét visszaterelni az állam által kijelölt útra. Persze a N.K.á.K agyament és felfoghatatlan renszere csak nekünk furcsa, azoknak , akik demokráciában élnek. Az ottani embereknek minenféle brutalitás, diktatórikus megnyilvánulás már rég beépült a tudatába, az állam és a rendszer tett ennek érdekében. Amit mondunk az úgy van. Nincs helye kifogásnak. Létezik egy tökéletes rendszer ,amit szinte lehetetlenség megdönteni, ahol a józanul és racionálisan gondolkodó ember ( ahogy pl a demokráciában ) elveszett, elhallgattatják, megölik. Észérvek nem léteznek. Csupán Egy Elv. Az Elv. S ,hogy ezt a bizonyos Elvet ki diktálja? A Vezér. A Vezér az Isten. A megkérdőjelezhetetlen vezér, kinek minden egyes szava, maga a sors, a jövő, a jelen, Az Ige. ( ha ez a Vezér létezik -e egyáltalán ?! ) S,hogy mi értelme ennek a programnak? Mi értelme a 68-as programnak? Annak, hogy fogjunk egy osztályt, vigyük el őket egy szigetre, hogy gyilkolják le egymást? A válasz a program egyik kérdésében rejlik. A program legelején, még az iskolában ülve, az új "osztályfőnök" a gyerekekhez intézett beszédében felteszi a kérdést. Vajon kiben bízhattok meg? Ez a játék a túlélésről szól! Nem győzhet 4 ember, se 2. Csak 1 ! Létezik itt barátság? Lehet ,hogy a legjobb barátod fog megölni 2 óra múlva egy kibaszott baltával, esetleg valaki hidegvérrel fejbelő egy Smith & Wessonnal. Ha csatlósokat gyűjtesz, majd hátbaszúrnak. Elárulnak olyanok, akikről soha nem hittedd volna. Megéri? Itt az életben maradás a tét, szabályok nincsenek, ez a játék a "bármi". Bármi megtörténhet. Bárkivel.
S mivel ezt a játékok a tv-ben és a rádióban is közvetítik, persze nem élőben, (csak arról számolnak be, hogy ki, mikor, kit, mivel ölt meg ) eljut minden ember otthonába. Az életük részéve válik. S,hogy mire tanítja az embereket? Hát arra, hogy ne bízzanak senkiben. Hogy ne csoportosuljanak, hogy még véletlenül se fogjon össze másokkal , nehogy fellázadjanak. Hát egy ilyen rendszernek ez a legfőbb dolga. A látszat fenntartása. És mivel a gyökereitől bűzlik, retteg ,hogy bármi is történhet. Ha az egyén szövetkezik és összefog, megdőlhet akár a világ is. Csak ugye ehhez,kell a tömeg, no meg az egyén. Csak ,hogy ez az egyén jelen esetben egy robot, mely se nem hall se nem lát , de nem azért, mert nem akar, hanem ,mert egyszerűen nem tud. Már képtelen rá. A rendszer sérthetetlen, és stabil. A játék pedig "folytatódik, kétségbevonhatatlanul folytatódik. Oké , akkor most beszállok a játékba! És folytatom, míg nem győzök. ( Vége ) "