A kacsák sosem unatkoznak - Kacsaszezon

"-Négyen vagyunk, mint a Beatles.
- De a Beatles csupa férfiból állt.
- John Lennon nő volt... "


Fernando Eimbcke filmjéről van szó, a Kacsaszezonról. 2 spanyol tizenéves egyedül marad egy lakóteklepi lakásban. Hát mivel üssék el idejüket, elő az Xbox-szal , és lőjjük szét egymást. Csak egy idő után elmegy az áram, és ráadásul a szomszéd kiscsaj is becsönget, mert sütit akar sütni, süt is, és persze a pizza sem maradhat el , rendelnek, nem akarják kifizetni, betépnek...tyűűűű

Szóval. A film egy lakótelep miliőjével nyit. Elhagyott bicikli, betört ablakok, cigarettázó tinédzserek, spanyol "nyomor", és amerre csak a szem ellát , lakótelep lakótelep hátán. E "panel" dzsungelben 2 14 éves fiatal magára marad egy lakásban. Gyönyörű képsorok következnek, előbukkan az Xbox kábele, Tv bekapcs , és már lövik is egymást , mint az őrültek. Egy kis idő múlva ezt a túlfűtött helyzetet megtöri a csöngő berregése ; az ajtóban a szomszéd lány álldogál. Lakásukban áramszünet volt, ezért átszeretne jönni sütit sütni. Nagy nehezen beengedik, majd visszatérnek a kanapéra, és folytatják a gyilkolást. Lőszer pazarlás és eszement vérontás folyik a képernyőn, majd ez az idill tart egy jó negyed óráig, amikor is hirtelen volt áram, nincs áram, s a két fiatalt ezután szó szerint megemészti az unalom. Képtelenek bármit is csinálni, csak ülnek szótlanul a kanapén, néha egymás felé nyögnek egy "ja"-t meg egy "mivan"-t, és félhülyén hallgatják a csap monoton csöpögését. A lány mindeközben a konyhai mérleg kvintesszenciáját próbálja megérteni, kisebb nagyobb sikerrel. A két kamasz pedig csak ül és terpeszkedik a csönd és unalom bölcsőjén, amikor az egyik nekiáll pizzát rendelni. Fele gombás, fele szalámis. A várakozás szinte ugyanúgy telik , mint eddig. És a pizzás egy óra múlva rendre meg is érkezik, először rohanni kezd felfelé a lépcsőkön, majd lelassul kissé, légzése egyre szaporább lesz, tüdeje talán már el is sorvadt, de megérkezik, és becsönget. A srácok átveszik a pizzát, de mondván ,hogy 11 másodprecet késett a futár, nem fieztik ki. Persze ezt a futársrác nem hagyja annyiban. Leül az ajtóba és addig vár ,amíg nem fizetnek. Telik múlik az idő, az Üveghegyen innen s Üveghegyen túl , ahol a Kurta farkú malac túr...már szakálla is nőtt a Király legkisebb fiának...........majd jön az ötlet ; játszunk a FIFA-val, ha a srácok nyernek, nem fizetnek, ha a futár , igen. Játszanak. ( ja igen közben visszajött az áram ) Srácok a Manchesterrel, Futár a Real Madriddal. Vége a meccsnek. 3-3. Jön a mindent eldöntő utolsó negyed óra. Sorra hagyják ki a jobbnál jobb helyzeteket, majd a srácok elindulnak a Futár kapuja felé , és ellövik a labdát, mely csak száll és száll a gólvonal felé és már szinte...fura hang a tvben, és az áram ismét csak elment. Most mihez kezdjenek?! Így nem lehet eldönteni ,hogy ki nyert. Persze a srácok váltig állítják,hogy a labda már rég bennvolt , de hát ez így mégsem igazi gól. Úgyhogy egy jó darabid ismét az Unalomé lesz a főszerep. Immáron hárman ülnek a kanapén. A helyzet változatlan.

Kis esemény felpörgetés. Az egyik srác kimegy a konyhába segíteni a lánynak sütni, csókolóznak is, majd mindenki leül a kanapéra és mindenki csinálja a semmit, majd a falon lógó kacsás képről beszélgetnek, és arról ,hogy a főszereplő srác, lehet ,hogy adoptált, mert senki nem volt vörös a családban, ő mégis az lett, így az igazi apja lehet ,hogy egy pincér, majd a Futár és a főszereplő srác, aki valószínűleg adoptált, megeszik a pizzát, közben a másik srác és a lány ismét sütit sütnek , mert az előző jó szar lett, és megint csókolóznak , és a lány füvet tesz a sütibe , és amikor megeszik mindenki beáll tőle, és kimennek az erkélyre és olyanokat mondanak, hogy "Négyen vagyunk , mint a Beatles" és,hogy "John Lennon nő volt", majd a Futár behaluzza,hogy a képen lévő kacsák mozognak, és befekszik a kádba és maga elé teszi a festményt, közben a srácok légpuskával tányérokra és vázákra lövöldöznek a nappaliban, és a Futárt felhívja a főnöke ,hogy ki van rúgva , mert,hogy röpke fél napot késett, de a Futár leszarja, és kiderül ,hogy a lánynak szülinapja volt és azért jött át ,mert otthon ezt elfelejtették, és egyébként is elment az áram, 2 szer , és itt csinált füves sütit, de ők jobban beálltak tőle , mint Vili bácsi a Barátok Köztben !!!


Na hát, röviden ez a Kacsaszezon, ami mellesleg egy higgadt és gyönyörű társadalomkritika, de nem csak társadalom, korkritika is. Feket fehérben úszik a kép, ami tökéletesen illik a filmben uralkodó Unalomhoz és a képsorokhoz. A film a Torontói Nemztközi Filmfesztivál hivatalos versenyfilmje volt, 11 díjat kapott a Mexikói Filmintézettől, tőlem pedig 10 pontot, mert olyan békésen ringtam tőle barátnőm karjaiban...óóó

"Van rosszabb az iskolánál" - avagy a Battle Royale

" Hogy mi az a Battle Royale? Te még ezt sem tudod? És még idejössz meccset nézni?Mi? Hogy egy cselfogás neve? Vagy bajnokságé? Dehogy, a Battle Royale egy meccstípus..." e sorokkal kezdődik a "Battle Royale"!Egy könyv, mely nem ismer tabut, melyben nincs barátság ( csak valahol jó mélyen, és bizonyos esetekben...), melyben nem bízhatsz senkiben, melyben van mitől tartanod, s melyben akár 1 pillanat alatt elveszthetsz mindent, legfőképp az életed!

Takami Kósun, 1996. júniusa és 1999. márciusa közt írta nagysikerű , listavezető regényét, melyet a Japán kormány hevesen ellenzett. A könyv zsigereiben zseniális , a maga 738 oldalával tömény brutalitásnak mondható, bár közel sem erről szól. Hát miről? Arról , hogy 1997 -ben a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban, létrehoznak egy programot, -mely mindennek mondható csak emberbarátinak nem-, melynek az a célja ,hogy a középiskolásokat legyilkoltassák egymással. Pontosabban a 3. osztályos középiskolásokat. Minden évben sorra kerül egy osztály, 1997 -ben pont a 3.b , mely egy átlagos osztálykirándulásra indul, sütivel és pletykákkal a buszon, nevetgéléssel , és később egy kis altatógázzal. Na, amikor az altatógát is bekapcsolódik a mókába, akkor a buszukat szépen eltérítik, és elviszik őket egy szigetre, ahonnan gondosan kitelepítették a lakosokat. Ezen a szigeten áll egy iskola, ahova becipelik őket, majd megjelenik előttük az új "osztályfőnönük", aki széles mosollyal tájékoztatja őket, hogy nemsokára egymás ellen kell harcolniuk az életben maradásért. Hát ezt meg is teszik, nemsokára. 42-en kezdik a játékot, és csak egy maradhat. A győztes, ki jutalmául kap egy oklevelet, melyet a Vezér írt alá, és természetesen egy hajóutat vissza az otthonába. Ennyit kürülbelül a storyról. Sok részlettel le lehet lőni a poént, amely inkább egy rémálom, sem mint vicc.

Nos ez a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság ( N.K.á.K. ) egy érdekes hely. Itt az emberek viszonylagos jólétben élnek, a társadalmi különbségek mértéke nem olyan kontrasztos , mint a többi államéban, az emberek általában hivatalnoki állást töltetenek be , a törvények gátlástalanok és embertelenek, aki felemeli a szavát, illetve nemtetszését nyílvánítja ki bármiféle ügyben , az halál fia, vagy esetleg átnevelő "táborba" kerül, hol megpróbálják személyiségét visszaterelni az állam által kijelölt útra. Persze a N.K.á.K agyament és felfoghatatlan renszere csak nekünk furcsa, azoknak , akik demokráciában élnek. Az ottani embereknek minenféle brutalitás, diktatórikus megnyilvánulás már rég beépült a tudatába, az állam és a rendszer tett ennek érdekében. Amit mondunk az úgy van. Nincs helye kifogásnak. Létezik egy tökéletes rendszer ,amit szinte lehetetlenség megdönteni, ahol a józanul és racionálisan gondolkodó ember ( ahogy pl a demokráciában ) elveszett, elhallgattatják, megölik. Észérvek nem léteznek. Csupán Egy Elv. Az Elv. S ,hogy ezt a bizonyos Elvet ki diktálja? A Vezér. A Vezér az Isten. A megkérdőjelezhetetlen vezér, kinek minden egyes szava, maga a sors, a jövő, a jelen, Az Ige. ( ha ez a Vezér létezik -e egyáltalán ?! ) S,hogy mi értelme ennek a programnak? Mi értelme a 68-as programnak? Annak, hogy fogjunk egy osztályt, vigyük el őket egy szigetre, hogy gyilkolják le egymást? A válasz a program egyik kérdésében rejlik. A program legelején, még az iskolában ülve, az új "osztályfőnök" a gyerekekhez intézett beszédében felteszi a kérdést. Vajon kiben bízhattok meg? Ez a játék a túlélésről szól! Nem győzhet 4 ember, se 2. Csak 1 ! Létezik itt barátság? Lehet ,hogy a legjobb barátod fog megölni 2 óra múlva egy kibaszott baltával, esetleg valaki hidegvérrel fejbelő egy Smith & Wessonnal. Ha csatlósokat gyűjtesz, majd hátbaszúrnak. Elárulnak olyanok, akikről soha nem hittedd volna. Megéri? Itt az életben maradás a tét, szabályok nincsenek, ez a játék a "bármi". Bármi megtörténhet. Bárkivel.
S mivel ezt a játékok a tv-ben és a rádióban is közvetítik, persze nem élőben, (csak arról számolnak be, hogy ki, mikor, kit, mivel ölt meg ) eljut minden ember otthonába. Az életük részéve válik. S,hogy mire tanítja az embereket? Hát arra, hogy ne bízzanak senkiben. Hogy ne csoportosuljanak, hogy még véletlenül se fogjon össze másokkal , nehogy fellázadjanak. Hát egy ilyen rendszernek ez a legfőbb dolga. A látszat fenntartása. És mivel a gyökereitől bűzlik, retteg ,hogy bármi is történhet. Ha az egyén szövetkezik és összefog, megdőlhet akár a világ is. Csak ugye ehhez,kell a tömeg, no meg az egyén. Csak ,hogy ez az egyén jelen esetben egy robot, mely se nem hall se nem lát , de nem azért, mert nem akar, hanem ,mert egyszerűen nem tud. Már képtelen rá. A rendszer sérthetetlen, és stabil. A játék pedig "folytatódik, kétségbevonhatatlanul folytatódik. Oké , akkor most beszállok a játékba! És folytatom, míg nem győzök. ( Vége ) "

Megint egy kis jövő - Akira

Az embert tényleg valamiféle galaktikus vágy hajtja és hajtotta mindig is a jövőjével kapcsolatban. A Sci-fi , ugye ! A Cyberpunk , ugye ! Ezek szinte már elcsépelt taktusok manapság , holott nem csak ma foglalkozunk a jövőnkkel , hanem tettük ezt régen is. Itt van például rögtön 1988 , az a bűvös 88' , amikor is Katsuhiro Otomo rendező úr, megkomponálta a mára már hatalmas kultusszá vált Akira-t. Az emberiség pusztitó szellemét , kinek nevét féltve ejtik ki a halandók...Otomo világa egy lepusztult társadalmat mutat be, mely az összeomlás szélén vesztegel és vészesen kapkodja vitorláit a hatalmas szélben. Tokyo , Neo - Tokyová alakult, a 3. világháború embertelen világot determinált, hol a fiatalok tanulás helyett, egymást üldözik motorjaikon, rivalizálnak egymással reggeltől estig, az emberek folytonos feszültségben élnek, mindennaposak a lázadások, kormány elleni tüntetések, a rendőrség aggresszív fellépései senkit sem kímélnek, s a rendfenntartók alkalmassága megkérdőjelezhető. Egy olyan világba nyerhetünk bepillantást ezalatt a 124 perc alatt, mely nem ismer múltat és kultúrát, normák helyett inkább erőszakkal okít, az adótörvények ellehetetlenítik az emberek életét, s hol a gyerekek,a fiatalok, kikben elvileg reményt és változást remél az idősebb generáció, kilátástalan, és zord jövő elé néznek.
Kell lennie valaminek , ami egyre csak hajtja és egyre csak kíváncsibbá teszi az embert, ami ott motoszkál mindig a holnapban, amit már elfeleljettünk a tegnapból, ami esetleg részmagyarázatokkal szolgál, legalábbis kielégíti az emberiséget...ami éltet minket...mert a jövőt mi alakítjuk, eddig is mi alakítottuk, a "ma" 20 évvel ezelőtt felfoghatatlan lett volna, a "tegnap" pedig 20 év múla csupán egy alig látható , halovány kis mosoly lesz, gépiesen mozgó, érzelemmentes orcánkon...

A Cyberpunk hagyaték

Cyberpunk, mint lehetséges jövőkutatás, avagy hol kezdődik a holnap világa?!

Az 50-es 60-as évek. Űrhajózás kora. Az ember meghódítja a vilűgűrt. Lábnyomok süllyednek a Hold felszínére. Megszűnik a gravitáció. Nincs több határ.
21. század, 2006. A lehetséges jövő már nem csak illúzió , kósza találgatás, hanem beteljesülni látszó félelmetes, fenyegető létező ómen. Az ember tudásszomja és a határok leküzdése ösztönösen árt az emberiségnek. A tudományok, a technika fejlődése olyan lehetőségeket tárnak elénk, amik rettentően vonzóak , lenyűgözőek, s mi képtlenek vagyunk nekik ellenállni. Talán nem is kell. Vagy talán már mindegy...ha már a jövőről és a technikáról beszélünk ,akkor említsük meg - az egyik legmeghatározóbb elemét napjaink tudományos-fantasztikus világképábrázolásának - a Cyberpunk világot.Cyber-punk. Az "utca hangja" . Egy nonkonformista lázadó világ, mely távol áll mindenféle elitizmustól, elvet minden akadémikus elvet, nagyvállalatok ellen harcol, Hackerek és Crackerek világa, amely elutasít minden kodifikált vallást, tudást. Az "utca" a lényeg, a koszos, sötét utca, ahol, kiborgok és emberek mászkálnak, egymástól megkülönböztethetlenül, a világ is sötét, mindenütt neonfény ég, és a mátrix végtelen. Az emberek csak felcsatlakoznak a mátrixra / hálózatra , és ott élik életüket. Hackerek és Crackerek lepik el a mátrixot, egymással viaskodnak, nagyvállalatok hálózataiba törnek be, adatokat lopnak, a szoftverrendőrség tehetetlen, az egyre elhatalmasodó anarchia ellen a kormányok betegesen lépnek fel, kialakulnak a totalitárius államok, ahol egy -egy nagyvállalat uralkodik, a globalizációról már értelmetlen is beszélni, és az emberek mindennapjait egy végtelen hálózat korlátlan világa ejti rabul.
A Cyberpunknak , mint minden művészeti ágnak volt előszele. A sci-fi galaktikus világa, több ezer évre repít minket a jövőbe, ahol űrhajókkal járnak az emberek, különböző dimenziósíkok közt ugrálnak, lézerfegyverek többszörösen továbbfejlesztett változataival lövöldöznek egymásra, az atomháborúk teljesen lepusztították a bolygókat. A Cyberpunk viszont a közeli jövőre feketeti a hangsúlyt, 2020-2050, az elgépiesedés fénykorára, az emberiség személyiség és emlék vesztett világára, arra a korra , amikor az ember és a gépek közti különbségek kezdenek megszűnni, vagy már meg is szűntek. Ebben a jövőben az embernek már nincsenek álmai, nem is emlékszik ,hogy valaha is voltak, az organikust ötvözik a mechanikussal , emberből gépet, gépből embert kreálnak, és a végeredmény szinte maga a tökéletesség. A Kibernetikus organizmus. Az az állomás, az a pont , amikor az embert nem lehet megkülönböztetni a géptől, robottól. Mindennek az alapja, a Transzhumanizmus. Egy új paradigma, gondolkodásmód, mely szerint megkérdőjelezhető az a feltevés , hogy maga az emberi állapot megváltoztathatatlan, hogy az ember a civilizáció végállomása, csúcsa, viszont maga az ember, a homoszapiensz is átformálható, átalakítható olyan formává, hogy funkcionálni tudjon más közegekben. Itt jön a képbe a mesterséges átalakítás. Helyezzük az embert a világűrbe. 2 lehetőség áll fenn. Vagy a világűrt formáljuk olyanná , mint a Föld - ez a Terraformáció , vagy pedig az embert alakítjuk át a világűrbeli körülményekhez. Ez a választás hatalmas áldozatokkal jár. Az emberi szervezetet, hogy kibírja létezését a világűrben, "fel kell turbózni". Erre a feltúrbózásra példa az agykapacitásnövelés, a különböző inplantátumok behelyezése. Tehát a mechanikus találkozik az organikussal. A gép integrálódik az emberi szervezettel, úgy ,hogy a kettőt már nem lehet megkülönböztetni. Innentől kezdve beszélhetünk Kibernetikus organizmusoról.
Persze létezik egy biológiai vonal is, egy másik evolúciókép, miszerint különböző gépi beültetésekkel változtassuk meg az emberi szervezetet úgy, hogy az "valami mássá alakuljon". Biogenetikus vonal, mikor a gépbe ültetnek organikumot. Tehát a mechanikusba organikust.
S,hogy mindez hová vezet? A Cyberpunkhoz, ahhoz a világhoz, mely már erősen kopogtat ajtónkon, esetleg már be is lépett, a nano-világhoz, a sötét , koszos utcákhoz, a végtelen mátrixhoz, kiborgokhoz, mely képesek lesznek majd tudatra ébredni, saját személyiséget teremteni és uralkodni a tudáson. Az emberi létezés még csoda, a világűr érintetlen , egy ideig...aztán ebből a csodából és világűrből szépen lassan lesz egy jókora egyszerű , unalmas Tény.

http://birbin.blood-bowl.hu/cpvilag.htm
http://www.szentesinfo.hu/lidercfeny/htmlcikk.php?cikk_id=241