Parfüm - az illat aperitif

Illat aperitif

1985-ben Patrick Süskind író tollából született egy mű, a „A Parfüm – Egy gyilkos története”, amely egy rejtelmes és szinte már elfeledett világból nyújt panorámaképet. Süskind író-forgatókönyvíróként tevékenykedik Németországban, s e ’85 – ös sikere előtt számos tv sorozatnak, illetve mozifilmnek körmölte forgatókönyvét, mint például a Rossininek ( 1997 ) vagy a Kir Royalnak ( 1986 ). A nagy nyilvánosságtól hevesen ódzkodó író elzárkózik az interjúktól, alig pár képet találni róla, s talán ez a személyiségében fészkelő magányosság az, ami vonzó és emberközeli. Utóbbira példa az 1991-es Sommer úr története című könyve, amelyben egy kamasz épp férfivá válik és elmereng fiatalkora ártatlanságán, visszaemlékezik azokra a gyönyörű keserédes percekre és múló pillanatokra. Egyébként az író szereti megragadni a hétköznapokban rejlő csodákat, a monotonitásban lévő apró mozzanatokat – sokszor humor segítségével -, amelyek szebbé és izgalmasabbá varázsolják napjainkat.

Szóval ilyen ez a német úriember, távol a világtól, mesél a világról.

No és itt van az egyik legkülönösebb meséje, a Parfüm, amely 1766 –ba kalauzol minket, a bűzlő és mocsokban fürdő Párizsba, ahol a szag végtelen birodalmat épített, s gondosan pusztítja és ingerli az érzékenynek nem mondható nyálkahártyákat. A sztori igen összetett.

Egy piacról indulunk, ahol egy kedves és finom hölgy épp az új haladag feltrancsírozására készül, amikor is hirtelen hanyatt vágja magát a nyálkás és nyirkos földön, és megszüli ötödik gyermekét. A kis Jean-Baptiste Grenouille-t. Számára érthetetlen módon a gyerek túléli, s nagy megdöbbenése közben ott is felejti a halpiacon. Csúnya néni, akasszuk föl. Jean-Baptiste egy árvaházba kerül, ahol társai idegenkedése miatt a fákkal növényekkel illetve kövekkel köt szoros barátságot kifinomult és egyedi szaglószerve segítségével. Már ekkor érezni lehet, hogy nem mindennapi tulajdonsággal van megáldva. Orra szinte a létező összes illatot felismeri, s ezáltal kitárul előtte a világ. Az árvaházból egy baltaarcú „kereskedőhőz” vezet az útja, ahol napi tizenöt órát robotol és küzd az életben maradásért. Jó pár évet lehúz a nyomor és szenvedés poklában , s a kis Jean-Baptiste-ból nagy Jean- Baptiste lesz, megnő és teste olyanná válik, mint Trevor Rezniké a Gépészben, csak neki nincs alkalma feljegyezni testsúlyát.

A történet kulcsmomentuma ekkor következik. Jean-Baptiste-ot a városba viszik. A városba, amely az illatok és szagok tárháza, a láthatatlan aromák Kánaánja, az a világ, amelyre egész életében vágyott. Ahogy végighaladnak az utcán, esszenciák és számára ismeretlen illatok tárulnak föl; és persze a nők. A nők, kiknek illata megigézi Jean–Baptiste-ot. Az új világba érkezés magában hordozza a változást is, s ez itt sem kivétel. Feltámadnak leküzdhetetlen ösztönei, kinyílnak előtte azok a kapuk, amelyek eddig rejtve voltak és a sötétségből félhomály, majd világosság lesz. A megvilágosodás gyilkoláshoz vezet. Első áldozata egy vörös hajú leányzó, kinek illata megigézte s követte egészen hazáig. Jean-Baptiste itt jön rá, hogy a női test, s annak illata mindennél értékesebb számára, s elhatározza, hogy megőrzi és elraktározza a világ illatait. Később egy parfümkészítőhöz kerül, az idősödő, ihlet nélküli nagyöreghez, Guiseppe Baldinihez, akit arra kér, hogy tanítsa meg őt mindenre, amire csak tudja. A fiú bebizonyítja Baldininek, hogy képességei nem ismernek határokat, az öreg pedig bízik benne és ír egy ajánlólevelet számára, amellyel Grasse városába mehet tanulni. El is indul, s illatokban tobzódó kalandja elkezdődik. Szorgalmasan tanul, kísérletezik emberi bőrrel és állati zsírral női hajjal és az idővel.

Egyetlen cél lebeg szeme előtt, a tökéletes parfüm elkészítése. Testét és cselekedeteit állatias és barbár elméje vezérli, amely teljes mértékben kiöl belőle minden társadalmi normát és erkölcsöt. Bomlottságát és őrületét a végletekig tetézi az a tény, amikor rájön, hogy testének nincsen semmiféle szaga. Áldozatai egytől egyig nők, különlegesek és gyönyörűek. Gyilkolási módszere egyedülálló és bizarr. Terve/műve megvalósításához tizenhárom nőre van szüksége, s minden egyes nő a tizenhárom alapillat egyikét helyettesíti. Viszont az utolsó aroma, a legérzékibb összetevő csak egyetlen nőben lelhető meg.

Persze a meséhez kell egy direktor is. A posztra több nagy név is versengett, többek között Scorsese és Milos Forman, de az író hajthatatlannak bizonyult. Ám 2001-ben megtört a jég és a film producere megnyerte Süskindet, és Tom Tykwert a 47 éves rendező urat, és több éves lobbizás után még 48 millió eurót is összekapartak, hogy aztán Tykwer egy 147 perces gótikus drámát forgasson a könyvből. Megérte az a sok pénz. Olyan nagy nevek sorakoznak a stáblistán, mint Dustin Hoffmann ( Giuseppe Baldini ), Alan Rickman, és a fiatal angol tehetség Ben Whishaw ( Jean – Baptiste Grenouille ) A Parfüm tökéletes példája annak, hogy Európában lehet nagyon jó filmet készíteni - hatalmas költségvetésből - és hogy ésszerűen, meggondoltan el lehet költeni ennyi pénzt, anélkül, hogy kárba vesszen akár egy árva peták is.

Az operatőri munkán keresztül a díszlettervezésig minden zseniális.

Frank Griebe képei lebilincselők, a testközelik olyannyira élnek, hogy szinte még a bőr és a haj illatát is érezzük a teremben. Frank és Tykwer már dolgoztak együtt a „Lé meg a Lolában”, és a „A harcos és a hercegnőben”, úgy látszik harmadik dobásukat is siker koronázza. Pozitívum és érdekesség, hogy a film mindvégig eredeti helyszíneken játszódik, nem volt stúdiófelvétel, a koszt és a mocskot is ők kenték rá a házak falaira. Tykwer és a forgatókönyvírók, Reinhold Heil és Johnny Klimek munkája is kifogástalan, a karakterek és jellemek kidolgozottsága pontos, és alapos, bár az eredeti műben egy kevésbé gyermekarcú és szimpatikus hőssel találkozunk. A film egyetlen negatív pontja talán a hosszúsága. Az utolsó fél óra már túl sok. Olyan érzésünk támadhat, mintha a rendező úr nem tudta volna, hogyan is zárja le filmjét, van egy kis exhibicionista pár perc, szeretkező tömeggel és buja püspökkel, de hát ez van. A jó parfümöt sokáig lehet érezni.

Egy szó, mint száz, a Parfüm egy olyan film, melynek szíve van. Szíve a nők, a szívbillentyűk az illatok.