Kaotikum. A nagy globálhálózat. Smog. Mert az van, nem is kicsi. És az a rengeteg kipufogófélistenség az utakon. Az Andrássyn és a Podmanickzyn reggel délben és este. És a 72-es bosszantó lepusztultsága, amiből kilátszik Kádár pislantása. Olyan kis ravasz, poszt. A metróról nem is beszélve, pedig az is megérne egy imát. A bkv szövetekre tegelt „köcsög”-ök és „szeretlek ági”-k minden reggel farkasszemet néznek fáradt látószervemmel, meg a tiéddel. Bárhova nézel csak azt látod, ami volt, ez összeolvad szorosan, lekaparhatatlanul azzal, ami van, és mindebből következtethetsz arra, ami lesz. Tehát az lesz, ami volt. Illetve nem is változott. Macskakő a Thökölyn végestelenig, majd’ kirázza belőled a kedvet, a szobrok halvány enyész-zölddé áztak a tereken, szemükben látszik a bú és a bánat, hon koszosak az utcák és a Gellért-hegy, mert a turista nem szemetel csak a magyar, de az mindenütt; tegnap ültem a 76-oson , azokon az igaz szoc bőrüléseken, amik puhák és szakadtak, de legalább kényelmesek, nem úgy, mint a Volvo 7-esek , az európai seggekre tervezettek, amiken ülve, félseggel és lelógó lábakkal a Keletihez érve kirázkódik belőlünk még az épp szarrá keményedő kaja is; no és ezek a 76-os trolik az igazi luxus járművek, főleg ha az ablak mellé ülünk, kábrió oldalt, már kezd felül is, az ablakot nem lehet becsukni, de nem is kell, hagyj fújja csak a szél szerteszét a tincseket, mint a filmekben, apró rohadás foltok kívül belül, ez a szocromantika úgy látszik olyan lett nálunk, mint a szokás, amitől nem akarunk megválni. Lassan megalakul a hontalan brigád , sorszámokkal a vállon és egyenruhában, ami tényleg egyen, büdösmocskos már a belső szervekig szakadt ruhamaradékokban és szandákban, télen is, de legalább megszűnik a Fedél nélkül és a pokolig hajlongó románnénik hajlongása az Oktogonon. Ja tényleg, erről jut eszembe. A körűt. Mondjuk vegyük csak a Margit körűt elejétől – utána mégiscsak Buda – a Petőfi hídig. Világháborús lyukak és félbetört tankcsövek hiányoznak a nagy panorámából, az emberek arca letargiától összekaristolt, rongyosak és már nem várnak semmit. Semmitől. - Mitől lehetne? – Jászaitól a Nyugatiig még csak istenes, a Nyugatiból nekem hiányoznak a békefenntartók, mondjuk gépfegyverrel és szigorú szemekkel, akik mondjuk gondolkodás nélkül szitává lőnének pár kisebbségi garázdálkodó hordát – ó bocsáss’, ha te garázdálkodsz, akkor téged is -. Mondjuk. Aztán hiányzik még egy-két homeless, páratlanul hevernek az aluljáróban, ki-ki a másik mellett, de azt azért mégse már na, hogy férfi a férfi mellett. Még akkor se ha csövesek. A 3-as metró előtt álló ellenőrök tegnap szabadultak a Csillagból, és máris, azzal a 2-3 hangutánzó szóval, amire még emlékeznek XXL-es semmilyenkék kabátjukban – ami ráadásul uniszex – állják el utunkat, ráadásul még tanulatlanok és olyan nonkultúrálatlan lények, akik képtelenek beilleszkedni a társadalom bármiféle kasztjába illetve rendjébe. A bkv úgy, ahogy van trolistól és kombinóstól – ez még egy mise lesz – egy bakteriális betegség. Gáborka ikea sárga elektromos kütyüje elmenne liliputiland-be, megint csak mondjuk, merthogy ide nem illik az is mondjuk. Nem csak, hogy nem illik, de be sem fért, sőt el sem férünk rajta, sőt lelóg a láb és sőt büdös is. Már mióta. Nekem jó volt a régi 4-es 6-os, kedves matuzsálem vasdobozok, csilingeltek, gyerekesen és mókásan, nyáron ki lehetett nyitni az ablakot, és még a huzat is bejött rajta, és átjárt a forró levegő, cseppet sem hűsített, de átjárt. A kombínó ablak meg olyan, hogy ki sem nyílik, és még csak nincs is. Csak ilyen lágerméretű, amibe max a szelep férne. Igen, az a szelep. A lelkem meg rendelt belőle, de nem egyet, és ez a nem egy, elromlott, ahogy annak lennie kellett, többször is, és tele volt vele a híradó meg az Internet. És akkor Gábor csak mentegetőzött, meg egyébként is az a hülye Aba. Meg a bkv. Már megint. Így kisbetűvel nem olyan röhejes. Na mindegy. És szóval a Nyugatitól például a Corvinig tiszta hihetetlen. Elvileg ennek a résznek tisztának kéne lennie és úgy kéne kinéznie, mint egy körútnak. Ehelyett olyan, mint a búsbánat. Kár is így részekre osztani, nem osztom inkább semmire, főleg nem részekre, nem is tudom, mit akartam kihozni az egészből, ettől még nem lesz szebb. Max csúnyább, az meg lett. A Boráros tér megvan? Kár. Van olyan zuga drága Budapestnek, ami hasonlít egy világvároséhoz? Nem a kicicomázott 30 méteres utcákra és nem a turista favorit helyekre gondolok, merthogy azok vannak és azok szépek is, annak rendje módja szerint, csak mi van a többivel? Mi lett a többivel? Mi lesz a többivel? A mária hilfe sem az egyetlen széptiszta Bécsben, ott 40 utcával arrébb is szemetesben van a szemét, és tiszta a flaszter, Prágában sem csak a Károly híd a tökéletes, a külváros is rendbe tartott, nem mondom, hogy gyönyörű, de tiszta és elviselhetően élhető. Na mindegy ez is. Végül is van hol elverni a pénzünk, és jók a szórakozóhelyek, meg szép a Kerepesi temető, és kellenek barátok is Pesthez – ez nem tudom, hogy jött ide – egy barátnő sem rossz – ez sem – és mivel mindkettőből jutott, inkább nem is pofázok, csak ücsörgök Zuglóban vagy épp ahol tehetem, a Nyugatinál vagy a Jászain, néha a Moszkván – korlátozott egy útvonal az hétszentség – és merengek Budapesten. Reggel meg délben, van , hogy este is. Főleg akkor. Akkor minden város szép.